Cserkészek a kert végében
Tizennégy zászlóval vonultak fel a cserkészek lófő szárazajtai Incze Dániel ’48-as huszár százados sepsiszentgyörgyi sírjához a Malomgát utcába – és a tizenévesek mellett a régen volt diákok is felkötötték a cserkésznyakkendőt, mögöttük pedig még babakocsis kisgyermeket is lehetett látni.
Ennek a családi kertben zajló tisztelgésnek kicsit más az íze, szokásrendje: itt vigyázzban, imával kezdik a megemlékezést, az egykori magas rangú tisztről is elmondják, ki volt, mit tett, és a kegyelet virágainak elhelyezésekor arra is figyelnek, hogy a már bújó hóvirágokat ne tapossák le. Végül pedig együtt fújja mindenki a magyar és a székely himnuszt, s szép sorban távoznak a zászlók és az emberek. (demeter)
Éljen a magyar!
Sepsiszentgyörgyön a szemerjai csata emlékművénél a szomszédos Gulliver óvoda református nagy- és előkészítő csoportja, valamint a Napocska és a Béka csoport saját készítésű csákóban, kokárdával és papírzászlót lengetve tartott ünnepi műsort: hazafias és forradalmi dalokat énekeltek, verseket szavaltak. Koszorúzás után Incze Zsolt, a Szemerjai Református Egyházközség lelkipásztora megdicsérte a kicsiket, megköszönte előadásukat, majd a mintegy negyven környékbeli ünneplővel együtt elénekelték nemzeti imánkat. Ennek végeztével egy kisfiú felkiáltott: Éljen a magyar!(Szekeres)
