Ám az isten tudja, mit kell teljesíteni a halandók kéréseiből, s mit nem. Nem született az anyókának gyermeke. Mit csináljon szegény? Készített egy bölcsőt, beletett egy szépen bebugyolált, gyermekként felöltöztetett hársfadarabot. Bárki azt hihette volna, hogy megháborodott szegény.
Amikor egy kis szabad ideje akadt, állandóan ringatta a hársfát, és dalolgatott neki szebbnél-szebb énekeket. Egyszer aztán, nem is akart hinni a fülének, gyermeksírást hallott a bölcsőből. Előbb nagyon megijedt, de amikor belenézett a bölcsőbe, és a fadarab helyén egy gyönyörű fiút látott, majd eszét vesztette az örömtől. Olyan szép legényke volt, hogy olyant még nem látott a világ. Sírt, nevetett az anyóka, rohangált ki s be a házba, nem tudta, hogyan köszönhetné meg az Istennek, hogy könyörült rajtuk, és gyermekkel ajándékozta meg vénségükre. Amikor az apóka hazafelé jött a munkából, az anyóka szembeszaladt vele, s mutogatta neki a fiút.
Megnézte az öreg a gyönyörű gyermeket, és szemeit az ég felé fordítva, hálát adott az Istennek a szép ajándékért.

Fordította: Györgyjakab János