Nem az első alkalom, hogy valamilyen ősföldtani vagy ősállattani lelettel jelentkezik e sorok írójánál az Uzonban élő Antal Béla. Mint kiváló természetismerő nem megy el az olyan feltárások mellett, ahol "be lehet pillantani a Föld gyomrának érdekességeibe".
Ő volt az, aki figyelemmel követte az Uzon környékén szénkutatás céljából évtizedekkel ezelőtt végzett geológiai kutatófúrásokból kiszedett fúrómagokat, a Feketeügy martjának vízmosásaiban előforduló pliocén kori csiga- és kagylómaradványokat, Uzon és Szentivánlaborfalva térségének óriás vándorköveit és megkövült-szenesedett özönfáit. Az uzoni Csere rég felhagyott kőbányájában kutakodva ráakadt egy olyan, aránylag vékony és gyengébben cementezett csillámos homokkőrétegre, amelyben megkövült s gyengén el is szenesedett, fás eredetű növényi maradványok találhatók. A méretes homokkőlapot szekérrel vitte haza, és megtekintésére kihívott lakására.
Amennyiben bebizonyosodik, hogy ezek a rétegek a földtani középkor utolsó időszakából, a krétából valók, Antal felfedezése nem mindennapi, mert a megyénk kárpáti homokköveiben található növényi maradványok eléggé ritkák, noha nem ismeretlenek. A sepsiszentgyörgyi alsó-kréta kori homokkövet fejtő őrkői bányából ismerjük a Cancellopycus néven leírt zöld színű tengeri moszatokat, de az uzoni Cseréről előkerült maradványok magasabb rendű fás növények töredékei, melyhez hasonlókat tudtunkkal nem jeleztek az eddigi kutatók. Szakavatott ősnövénytani vizsgálatuk fényt deríthet arra, hogy milyen összetételű volt a feltételezetten felső-kréta korszak növényzete mifelénk abban az időben, amikor a Bodzafordulói-hegyek (ahol a kőbánya fekszik) időszakos szárazulatot képeztek. Antal elmondta, hogy az Uzon környéki fúrások azt a homokkőből álló medencetalapzatot, mely a Cserében a felszínen látható, 400–500 méter mélyen érték el. Antal felfedezése az alsó-háromszéki medence tektonikai, süllyedés által való keletkezésének bizonyítéka lehet.
Az ősnövénykutatók arra az eredményre jutottak, hogy a régebbi geológiai időszakok növényei különböznek a mostaniaktól, s így amazokat a mostani növénynemek közé nem vagy eléggé nehezen lehet besorolni. Nos, éppen ebben az időszakban jelennek meg a virágos növények, a zárvatermők. A lombos fák, például a fügefák, a platánfélék és a liliomfafélék első képviselőinek megjelenése a kréta időszakra esik. De már a tűlevelűek is elterjedtek voltak. A svédországi Asenben nemrégiben eddig meghatározatlan fajhoz tartozó, 3 mm hosszú krétakori virágot szabadítottak ki egy agyagos kőzetből. Az öreg virágkuriózum hihetetlenül jó állapotban maradt meg, így a kutatók elemezni tudják általa a legidősebb virágok szerkezeti felépítését. Ennek a 84 millió évesre becsült "halott virágnak" a szerkezetét röntgensugarakkal azonosították. Else Marie Friis, a Svéd Természettudományi Múzeum kutatója reméli, hogy a megkövesedett virág röntgenvizsgálata hozzájárul a krétakori növényzet jobb megismeréséhez. A dinoszauruszok korában virágzó növényt, más megkövült növények mellett, nemrég mutatták be a Melbourne-i Botanikai Kongresszuson. A földtani középkor utolsó időszaka – amelyből származhat az uzoni lelet is – a jelenlegi földtani időbeosztás szerint 150 millió évvel ezelőtt kezdődött, és 65 millió éve fejeződött be. A kínai tudósok kiderítették, hogy a virágos növények múltja 125 millió évre, a krétakor elejére vezethető vissza, és lehetséges, hogy a növények körében a virágzás megjelenése egybeesik a dinoszauruszok kipusztulásával.
