A baromfi óriási előnye, hogy szinte korlátlanul szaporítható, hiszen a tyúk hat-hét hónapos korától kezdve egy év alatt 200–300 tojást is termel, és a tojások géppel nagy tömegben kelthetők. A baromfi a nagy haszonállatokhoz viszonyítva kevesebb takarmányból "állít elő" egy-egy kiló élősúlyt, a húscsirke 2,2–2,5 kilóból, míg a sertésnek 4–5 kiló takarmány szükséges egykilónyi súlygyarapodáshoz. Azt mondhatnánk tehát, hogy a baromfi gyorsan és gazdaságosan válik élelmiszerré.
Habár a nagyüzemű termelés az utóbbi időben megyénkben is meglehetősen visszaesett, a háztáji baromfitenyésztés jelentősége változatlanul számottevő. A háztáji baromfitartók most már hozzájuthatnak a legjobb tojó- és húshibridekhez és a jó minőségű tápokhoz is. Ezzel az állatfajjal jól hasznosíthatók az üresen maradt istállók, több száz tyúkot tarthatunk kis épületekben, vágott csirke nevelésére alkalmas a padlás, a pince vagy akár az autógarázs is.
A gondos baromfitartónak számolnia kell az állatok környezeti igényeivel. Ismernie kell a hő, a fény és a mikroklíma jelentőségét, hatását. Bármilyen fajú baromfiról is legyen szó, a hőmérséklet iránt a naposállat a legigényesebb. Sokan elfelejtik, hogy a naposcsibének 32–35 fokos hőmérsékletet adó "műanyára" és fűtött nevelőhelyiségre van szüksége. A kotló nélkül nevelt állatok nem tartózkodnak állandóan a műanya, hősugárzó infralámpa alatt, a kemence, kályha körül, hanem szétszélednek, de mindig visszatérnek, ha szükségét érzik. Ha a fiatal baromfi fázik, akkor gubbaszt, hangosan csipog, nem eszik, nem iszik, szárnyait lógatja, nem fejlődik kellőképpen, hasmenést kap, könnyen elpusztulhat. Ezt kell megelőznünk azzal, hogy megfelelő hőmérsékletet teremtünk számára.
A különböző fajú naposbaromfi számára a következő hőmérsékleti értékek a megfelelőek (a mesterséges hőforrás mellett) – csirke 32, liba 32, kacsa 30, pulyka 36 fok. A fiatal baromfi körülbelül négyhetes koráig érzékeny a hőmérsékletre, mivel a szervezet hőszabályozó képessége még nem fejlődött ki, az ötödik héttől ez a hőmérséklet már 22–24 fok körüli is lehet. Felnőtt tyúk számára a 13–21 fokos hőmérsékletű környezet a legmegfelelőbb, mivel a két érték között képes a legkevesebb takarmányból a legjobb termelést elérni.
Ha a környezet a kelleténél hidegebb, azon a baromfitartó különböző módon segíthet. Tyúkokból négyzetméterenként öt-hat, nagyobb testűekből négy helyezhető el az ólban, és így a baromfi maga is melegíti a levegőt. A hideg ellen véd a vastagon elterített száraz alom is. Naponta legalább egyszer adjunk langyos abrakkeveréket az állatoknak, valamint állott, inkább langyos vizet. Az energiadús takarmány, így a kukorica etetése téli időszakban indokolt lehet, bár sokkal olcsóbb, ha nem takarmánnyal, hanem kemencével, kályhával fűtünk.
A háztáji baromfitartó általában kemencével, kályhával fűti a csirkenevelő helyiséget. Használ­hatunk műanyát, infralámpát vagy villamos hősugárzót is, legegyszerűbb a meleg vizes tartály. Törekedni kell az egyenletes hőmérsékletre, a fiatal baromfi ugyanis nagyon megsínyli, ha a nap bizonyos szakaszaiban tikkasztó a hőség, máskor pedig lehűl a helyiség. Nem nélkülözhetjük a szobahőmérő használatát, ezt mindig az állatok magasságában kell elhelyezni, lehetőleg a helyiség közepén.
A túlzott hő károsabb a baromfi számára, mint a hideg, a nagy meleg ellen kevésbé tud védekezni, mivel nincsenek izzadságmirigyei, csak lihegéssel szabadulhat meg a felesleges hőtől. Harmincfokos hőmérséklet esetén a tyúk tojástermelése csökken, vékonyodik a tojás héja, 40 fok fölött pedig hőguta fenyegeti az állatot. A baromfiólat szellőztetéssel, locsolással hűthetjük. Meleg­ben az állat sokat iszik, nem szívesen fogyasztja a kukoricát. Szabad­ban nyáron árnyékról kell gondoskodni a baromfi számára.