Közel negyven köpeci olvasónk tartotta fontosnak, hogy félretegye gondját-baját, s a Pál vendéglő konferenciatermében találkozzék szerkesztőségünk tagjaival. Főszerkesztőnk, Farcádi Botond, gazdasági ügyvezetőnk, Ferencz Csaba az újságvezetés részleteiről szólt – kezdve a szerkesztési elvektől az általános gazdasági helyzetig, illetve a terjesztés megszervezéséig.
Kádár Gyula történész, lapunk külső munkatársa Székelyföld határán és Székely hazát akarunk című könyvét mutatta be, Kisgyörgy Zoltán Harangoskönyvét ajánlotta, Kuti János pedig az alkalomra írt tárcával aratott nagy sikert – melyet itt közlünk. A találkozón fellépett Kászoni Henrietta, Bocz Zsolt és Sebestyén Fruzsina.
Szívesen elegyedtek velünk beszédbe a köpeciek; szóba került történelmünk, magyarságunk és közéletünk, és javaslatokat is kaptunk, miről kellene többet, bővebben írnunk. Az első felszólaló, a baróti Szilágyi Sándor mindjárt a dolgok közepébe vágott, s arra kérdezett rá, a véczeri emlékműnél tartott beszédéből a tudósításban miért csak egy gondolatot emeltünk ki. Kolumbán Csaba szerint több olyan írásnak kellene lapunkban helyet biztosítani, mely összefogásra serkent. Ha így cselekszünk, talán nagyobb lesz a szeretet, belső viszálykodásunk csillapodik, azaz közéletünk pozitívan változik, ez pedig megmaradásunkhoz is hozzájárul – vélekedett. Felvetődött, más lapokkal szemben mi módon tudunk eredetinek megmaradni. Farcádi Botond elmondta, bár a sajtótájékoztatókról, tanácsülésekről és egyéb hasonló eseményekről laptársainkkal egy időben értesülünk, szerkesztőgárdánk meglehetősen tapasztalt ahhoz, hogy magunk által felhozott témákkal tudjuk napról napra megtölteni és színessé tenni oldalainkat. Barót polgármestere, Nagy István előbb Kádár Gyulát szólította meg, s kérte, beszéljen településneveink eredetéről, majd a magyarság számának csökkenését vetette fel. Kádár Gyula válaszában úgy fogalmazott, nem jó dolog úgy beállítani, hogy a városokban nőtt a magyarság száma – még akkor sem, ha százalékban kifejezve ez így is van. Olvasata szerint nem történt más, mint hogy a kolonizáló szándékkal behozott románság munka nélkül maradván jobbnak látta szülőföldjére visszaköltözni, azaz a hiányuk miatt tűnik úgy, hogy a mi közösségünk erősödött meg. A polgármester szerint a sajtóban nem kellene használni a helyi tanács szinonimájaként az önkormányzat kifejezést, mert nálunk nem azt jelenti, mint az anyaországban, illetve itt még annyira központosított minden, hogy önmagunk kormányzására szót sem érdemes vesztegetni. Kádár Gyula és Kisgyörgy Zoltán is egyetértett a városvezetővel: tényleg csekély ügyben lehet helyben végérvényesen dönteni – esetenként még utcáink elnevezését is a bíróság döntheti el.
A köpeci közélet megszervezésére irányuló munkájukról Smântână Romeo Titi számolt be, mondván: próbálják a hagyományokat ápolni, ám készek akár újakat is meghonosítani, ha azt jónak látják. Így tartanak néhány éve falunapokat és farsangi mulatozást, idén pedig a labdarúgócsapat tiszteletére szerveznének kisebb ünnepséget. A fiatalember arra kérte a jelenleg tisztségben levő, illetve nemsokára megválasztandó tanácstagokat, legalább félévente tartsanak falugyűlést, s számoljanak be a tanácsban végzett munkájukról, hadd tudják meg a köpeciek is, miként tesznek eleget a rájuk ruházott méltóságnak.
