Demeter János, alias Döme örökre beírta nevét Háromszék történelmébe. Nem kisebb megvalósítással büszkélkedhet, mint a 2007-ben megszervezett Háromszéki Magyarok Világtalálkozójával és az alkalomra létrehozott Háromszéki Magyarok Emlékparkjával, melyet a Maksa és Eresztevény fölé emelkedő egykori Órisápince-tetőn alakítottak ki.
Egykorit írtunk, ugyanis azóta a magaslatot Döme-dombnak nevezi a közvélemény – hálából, természetesen. Demeter János agyából egyre-másra pattannak ki az ötletek, s ami nem saját, azt kölcsönveszi, s felpártolja. Lásd, A borvíz útja programot, melynek során hatalmas, üresen kongó épületeket húztak fel a megye több pontján, feladványok elé állítva a polgármestereket, mihez is kezdhetnek velük, továbbá parkot létesítettek az erdő szélére Sepsibükszád határában. Demeter János nyolc éven át volt a háromszéki népakarat közvetett megtestesítője, s vezette a megyei tanácsot. Előbb a Döme-domb felé, aztán magasabbra. Ugyanis addig törte agyát, míg megszületett a nagy ötlet: képviseleti irodát nyitni Európa fővárosában, Brüsszelben. Mióta lecsúszott egy fokot a politikai ranglétrán, s alelnökké minősült vissza, erre összpontosított. Igyekezete sikerrel járt: tavaly május 30-án és június 1-jén hatalmas felhajtás közepette megnyitották Székelyföld brüsszeli képviseleti irodáját. Ennek működéséről kérdeztük a programigazgatót.
– Hogyan működik az iroda?
– Nagyon jól, mondhatnám, kitűnően. Nagy dübörgés közepette nyitottuk meg, s azóta is dübörög.
– Pedig rég nem hallottunk róla!
– A megnyitón a szó szoros értelmében dübörgés volt, ott volt mindenféle sajtó, magyar, román tévécsatornák közvetítették az eseményt, tucatnyi interjút adtam. Szóval nagy siker volt. A mostani dübörgést a szó átvitt értelmében gondoltam. Nem látványos, nem hangzatos munkáról van szó, de a csapat dolgozik.
– Milyen eredményeket tudnak felmutatni?
– Amint az iroda neve is mutatja, székelyföldi képviseleti iroda, teljes mértékben ellátja a megszabott feladatkört: képviseli a Székelyföldet, annak településeit.
– Konkrétan...
– Konkrétan nagyon fontos ott lennünk, ahol a döntéseket hozzák, Európa fővárosában. Így elsőként tudjuk meg az információkat, s itthon azokat hasznosíthatjuk. Másrészt nemcsak információt hozunk, hanem viszünk is. Lobbitevékenységet folytatunk, reklámozzuk Székelyföldet Brüszszelben, ahol minden európai uniós ország jelen van.
– Mégis hogyan reklámozzák Székelyföldet?
– A jelenlétünkkel. Tudni kell azt, hogy a közmondással ellentétben a hegy nem megy Mohamedhez, hanem Mohamednek kell a hegyhez mennie. Tehát, ebben az esetben mi vagyunk Mohamed, s Brüsszel, az Európai Unió, az a hegy, amit meg kell másznunk. Tehát, itthon hiába várnánk, hogy a sült galamb repüljön a szánkba. Nekünk kell kimennünk, és jelen lennünk Brüsszelben.
– De a puszta jelenlét nem elég! Valamit tenni is kell...
– Természetesen, teszünk, s azonkívül állandóan azon agyalunk, én és a csapat, hogyan lehetne felfuttatni a Székelyföldet.
– S mire jutottak?
– Kitaláltunk egy nagyszerű brendet. Ahogyan Romániát állandóan Drakulával reklámozzák, mi is kitaláltuk a megfelelő reklámarcot: Pandorát.
– Nem értem....
– Pedig egyszerű. "Nyissa ki Pandora szelencéjét, s ismerje meg Székelyföld, Háromszék csodálatos világát!" – ez a szlogenünk.
– Elnézést! Pandora szelencéje a görög mitológiában a bajok, szerencsétlenségek forrása!
– Igen ám, de azóta évezredek teltek el, a modern világ ma már másként tekint az avítt dolgokra. A lényeg, hogy az emberek kapják fel a fejüket, s figyeljenek oda.
– Pandorán kívül még mivel van jelen Székelyföld, Háromszék?
– Településeivel. Tudjuk, hogy a sok kicsi sokra megy. A sok apró település teszi ki Székelyföldet. Nagyon sok közigazgatási egységet vittünk ki Brüsszelbe, s mutattuk meg az érdeklődő közönségnek.
– Érdekes, nem hallottunk róla...
– A képviseleti irodának nem az a lényege, hogy itthon halljanak róla, hanem, hogy elvigye hírünket a nagyvilágba. Ott képviseljen bennünket.
– Konkrétan mely települések képviseltetik magukat Brüsszelben?
– Nagyon sok. Szinte össze sem tudom számolni.
– Mégis! Néhány példát...
– Ott volt természetesen Sepsiszentgyörgy. Tudja, a megyei tanács jelenlegi elnöke és Sepsiszentgyörgy polgármestere nagyon jó barátok, üzlettársak.
– Más...
– Mondom, hogy nagyon sokan.
– Milyen formában képviseltették magukat?
– A lehető legtömörebb, ugyanakkor legbeszédesebb formában.
– Éspedig...
– Tudjuk azt, hogy jelképeiben is él Székelyföld. Háromszéki, udvarhelyszéki, csíkszéki, marosszéki települések címereit vittük ki Brüsszelbe, s állítottuk ki a képviseleti irodában.
– Ez még az avatóünnepségen történt! Azóta ott vannak a címerek?
– Nem, de a plakát ott maradt.
Megjegyezte: Szekeres Attila
