Pomázi Adél regénye Weöres Sándor Psychéjének parafrázisa. Psyché a buja és kicsapongó, gyönyörű nő, és ennek a modern megfelelőjével találkozunk a Holnap hétfőben.
Az alapmű, Weöres nagy sikerű és vitatott könyve egy fiktív, reformkori csapodár költőnő életművét hivatott bemutatni. Lónyai Erzsébet, alias Psyché egy cigány lány és egy gróf ivadéka. S bár most nem erről a műről kellene beszélnem ahhoz, hogy ismertessem Pomázi regényét, szükség van néhány fontos információra. Weöres nőalakját hároméves korában anyja elviszi otthonról, amikor megszökik egy cigányprímással. Így a kislány hányódtatva és cigánysoron nevelkedik egy ideig, majd kolostorba küldik apja rokonai, s később testvéreivel együtt élik kicsapongó életüket birtokaikon. Eme nőszemély írói vénával bőven megáldott, verseket ír. Tulajdonképpen a regényszerű mű nagy részét Psyché versei, levelezései és barátjáról való megemlékezése teszi ki. Ezenkívül felsorakoznak benne a valós irodalmi személy, Ungvárnémeti Tóth László, Psyché barátjának és soha meg nem kapott szerelmének költeményei is, illetve egy fiktív korabeli színésznő és fiktív szerző megemlékezése a költőnőről. Végül Weöres utószava is Psyché életrajzát meséli el, immár mai nyelven, hisz a mű egész terjedelmében a nyelvújítás korabeli nyelvhasználatát reprodukálja.
Elolvasni ezt a zseniális szerzeményt igazi kihívás. Az előidézett kor szavai, kifejezései mellett telis-tele van az akkoriban divatos német, francia, angol vendégszavakkal. De ha ezzel megbirkózunk, csodálatos élményt nyújt. Főszereplője ízig-vérig nő, botrányos, ugyanakkor művelt és okos. Gyönyörű szép, rengeteg éhes férfiszem vágyakozik utána, ő ezt imádja, és ki is használja. De az élete így sem könnyű, sőt. 14 éves korában teherbe esik testvére férjétől, ekkor elvetél. Később valamelyik kalandjából születik babája, ám egyik befolyásos rokona megbízza szolgáját, hogy vigye ki az erdőbe, és csapja egy fához a fattyút. Temérdek kérője akad, ő mégis, amíg csak lehet, pártában marad, élvezi szabadságát és az életet. Táncol, mulat, hódít, majd szenved és sír, de mégis boldog.
Ez az alkotás olyan, akár a legfinomabb csipke. Minden szó mögött mély jelentés húzódik, minden pontosan passzol, semmi sincs pluszban. Letisztult, lecsiszolt, jól megszerkesztett. Tömve motívumokkal, szimbólumokkal, mitológiai utalásokkal, de ez mégsem erőltetett. Erzsébet nem hiába Psyché, és nem hiába található meg a műben Ungvárnémeti Nárcisz tragédiájának egy részlete. Ungvárnémeti sorsa az önmagába szerelmes, és emiatt vesztét okozó Nárciszéra rímel, özvegyen hal meg, bár voltak szeretői, és szeretni vélte Psychét, önmaga okozta vesztét, és alakította ki magányos sorsát. A mitológiai Psyché sorsát természetfeletti szépségének köszönheti. Ezért lesz rá féltékeny Vénusz, és kezdenek bonyolódni az események. Ebből a mitológiai történetből ered a pszichológia elnevezés is, hisz Psyché vőlegénye az isten Erósz lesz, ám ő nem pillanthatja meg arcát, csupán lelkét ismeri meg.
Ebből az elnevezésből tehát több mindenre következtethetünk: először is Lónyai Erzsébet sorsát is nőiessége befolyásolja, miközben a pszichológia, lélek vonalon felfedezhetjük, hogy talán Weöres miért is alkotta meg ezt az archenőt, akire még a bibliai Éva-szerep is rímelhet, hisz ott is a nő harapott a tiltott gyümölcsbe... Psyché a nagy költő női mivolta, ő a benne lakozó nő. Ahogy a Jing és a Jang, mindenkiben ott van a jó és a rossz, a férfi és a nő. Ezt a fiktív, önmagából előhívott mindenkori nőalakot hivatott a Holnap hétfő újraalkotni.
Pomázi Adélnak – hogy végre térjünk konkrétan a tárgyra – a Holnap hétfő az első regénye. És ez érződik is rajta, mégis érdekes alkotás. Egy megosztó műről beszélünk, ahogy egy könyves portálon az olvasók végletes értékeléseit elnéztem – bár kevesen olvasták. De mielőtt értékelnénk, kicsit vizsgáljuk meg, miről is van szó.
A regény főszereplőjét itt is Lónyai Erzsébetnek hívják, akit örökbe fogadtak hároméves korában. Származását tekintve cigány, ám erről csak 16 éves korában szerez tudomást. Akárcsak Weöres Psychéje, ő is egy ideál, rendkívüli szépség, ám igencsak bűnös életmódot folytat. Éppen a mű kezdetén találkozik a lehetséges örökbefogadó szülőkkel, hisz terhes, és nem szeretné a babát. Na, ugye, hogy összecseng a két fiktív nőszemély sorsa? Ráadásul ez az Erzsébet is írói tehetséggel megáldott. Az ő Ungvárnémetije, fiának nevelőapja lesz Jónás. A regény a Jónással való tíz találkozást mutatja be, a levélregény alapjaira támaszkodva, elektronikus levelek formájában, főleg.
A főszereplő névválasztásával már megteremti a lényegi kapcsolatot a két mű között. Erre ráépül a jellem és a lány sorsa. Ő a modern Psyché. És ezen a ponton nagyon jónak találom az alkotást. A modern ponton. Nemcsak modern, ledér és bűnös, ám bűnbánó nőt láthatunk, hanem egy egész maivilágot körülötte, tele mindenféle jelenkori emberrel. Bulik, éttermek, munkahelyek és főnökök – nagyon hiteles világképet tükröz. Friss, mai, a jelenkori problémákat dolgozza fel, lásd: cigányság, társadalmi periféria, gazdagság, munkanélküliség, szexuális élet, abortusz, örökbefogadás, házasság. És a modern Psyché jellemében is benne van az a valami, az az erősség, a továbblépésre való hajlam, a boldogság vágya és az arra való képesség. Holnap hétfő, holnap új hét kezdődik. Új hét, új élet. Új örömök és új bánatok. S bármenyire is nehéz sors áll előttünk, "az élet akkor is szép, amikor nem az!"
Olykor a mű szövege igencsak líraivá válik, szép gondolatokat tolmácsol, elgondolkodtat. Megbotránkoztat, de nagyon életszagú. Tényleg benne van minden, amire éppen az adott szituációban gondolhattak: zeneszámok, versek, könyvek hatása, friss hírek, események, Gyurcsány. Itt játszódik közöttünk, ebben a világban.
De, és igen, most itt az a bizonyos, nagy DE! A regény sokszor zavaros, itt nem klappolnak a dolgok úgy, mint Weöres művében, sok jelenetet fölöslegesnek érzek, máskor meg kicsit kevés. A főszereplő lány nem csak Psychére rímel, hanem, mint egy interjúból kiderül, az írónő életéből is tartalmaz eseményeket (Pomázi Adél is cigány származású, és hároméves korában örökbe fogadták, ám ezt csak 16 évesen tudta meg, akárcsak a könyvben). Így a műnek két síkon lehetne két értelmezése, de nagyon keveredik ez a kettő, túl sok mindent akar kifejezni az írónő, erőltetett lesz ezáltal. Ráadásként meg önmagában elegendő kapcsolat lenne a név és a sors Weöres művével, azonban gyakran, túl gyakran emlegetik azt, el is mesélik, hogy főszereplőnk valóban a Psychében megjelenő költőnő leszármazottja. Enélkül az információ nélkül sokkal érdekesebb lenne, mintegy reinkarnációjává válna. Mintha az a történet lenne, csak egy másik időben, de ezt a lehetőséget áthúzza a rokoni kapcsolat. Persze, így az öröklődő női sorsot szeretné kifejezni, ám ez így lelövi a poént. Túlságosan szájbarágós, nehogy ne értsük. A holnap hétfőt is kimondja konkrétan, hogy mit jelent. Jónás nem hiába kapta ezt a nevet, ám erre rá kellene jönnünk magunktól, itt viszont ezt is megmagyarázzák. Igen, ebből látszik, hogy első könyv.
E hibák ellenére látok benne fantáziát, elnézem ezeket a hibákat, mert valahogy megfogott, magával ragadott. Érdekes koncepció, ráadásul egy trilógia első kötetének tervezték. Szóval, kíváncsian várom a folytatást. Hátha az már gördülékenyebb lesz!
Ugron Nóri