Hosszú idő egy dalárda történetében kilencven esztendő. Tisztes múltjára tekintett vissza ünnepélyes körülmények között a huszonkét taggal működő, az egykori jeles karmestere, Régeni Áron (1878–1968) unitárius kántortanító nevét viselő kis együttes az árkosi unitárius vártemplomban.
90 esztendőnél régebbre nyúlik vissza a dalárda története – tájékoztatott karnagya, Márk Attila, aki egyben a helybeli unitárius egyház énekvezére, s egy sor jeles karnagy, köztük Régeni Áron utóda is. 90 esztendőt számítanak a vezetők, mert a főszolgabírói engedéllyel induló dalárda csak akkor, 1922-ben nyert bejegyzést, és válhatott úgymond hivatalossá a hazai interbellum idején. Márk Attilának sikerült összeállítania a kilencven év rövid történetét. 1922-ben Régeni Áron, Barabás János és Kiss Ferenc részt vett a Sepsiszentgyörgyi VI. Daloskerület szervező gyűlésén, és bejelentették céljukat: "segíteni, tartalmasabbá és jobbá tenni a falusi művelődési, vallási életet". Az elkövetkező esztendőkben számottevő események kapcsolódnak a dalárdához. 1923-ban tagjaiból kamarazenekar is alakult, mindkettő tevékenységéről a Magyar Nap szakfolyóirat oldalain rendszeresen beszámolt Régeni karnagy. 1924-től kezdve bevételeiből jótékonysági tevékenységbe is kezdett, segítette a székelyföldi tűzkárosultakat, bepótolt a Sepsiszentgyörgyi dalárda új zászlójának költségeibe (1928). Kiemelkedő sikerrel szerepelt a Dévai várbörtön emléktáblaavatóján, az unitárius egyházalapító, a mártírhalált halt Dávid Ferenc emlékhelyén. 1934–35-ben két sikeres fellépés után a Székely Mikó Kollégium díját vehette át. "Ne hagyjuk kiapadni népünk ajkán a szépen zengő dalt, melyben oly sokszor talált vigaszt és felemeltetést ez a sokszor megpróbált nép!" – hangzott el Régeni Áron részéről a biztatás az 1946-os nagyon nehéz esztendő és háború megpróbáltatásiból lassan felocsúdó árkosi nép számára. A kommunizmus éveiben, mert tiltották már a templomi és vallásos éneket, Imreh Domokos volt kántortanító és karnagy a helyi fiatalokból falusi dalárdát alakítva mentette át az énekeseket a mindennapok művelődési életébe, majd, ismét az unitárius egyház berkeiben, Kökössy Kálmánné tiszteletes asszony újraszervezi az unitárius férfidalárdát, amely képviseltette magát a Romániai Magyar Dalosszövetség kolozsvári jubiláris közgyűlésén.
Régeni Áron nevét 2008. február 22-én vette fel a Márk Attila vezényelte vegyes dalárda, amely minden más felekezetű személyt soraiba fogadott. Régeni Áron pedagógusként színdarabokat írt iskolai használatra, Szív és lélek címmel pedig "vezértankönyvet" az elemi iskolák unitárius növendékeinek valláserkölcsi oktatásához (1934). Cikkei jelentek meg az Unitárius Egyház, a Keresztény Magvető és az Unitárius Közlöny oldalain. Legfontosabb munkája az Unitárius egyházi énekek gyűjteménye (1943), melyben több, általa komponált ének található. Orgonistaként összhangosította az egyházi énekeskönyvet. Passiót is írt, de annak még nem akadtak nyomára. Ő készítette, régi minták alapján restaurálta a kálnoki unitárius templom festett kazettás mennyezetét. Téglás Irma kálnoki lakos őrzi emlékét. A nevét viselő új dalárda bekapcsolódott a rendszerváltás után megpezsdült kórusmozgalomba, részt vett több kórustalálkozón Kolozsváron, Brassóban, Tusnádfürdőn és Sepsiszentgyörgyön, hangja felcsendült abban az egyesített kórusban is, amely Sepsiszentgyörgy várossá válásának 550. évfordulóján énekelt.
A vasárnapi árkosi ünnepi hangversenyen a háziak mellett fellépett a sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Dalárda, a templom felújított értékes Kolonics-orgonáján játszott és énekelt Szilágyi Zsolt, Sepsiszentgyörgy közismert tenor szólistája. "A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." Bizonyára Kodály Zoltán szavai adták a gondolatot Márk Attilának, hogy a helyi lelkész távolléte miatt, tiszteletes Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkészt kérje fel az ünnepi szószéki szolgálatra, aki a zsúfolásig telt templomban olyan igét választott, mely a múló értékek mentésének fontosságára hívta fel a hívek figyelmét, kifejezve azt, hogy ezáltal megmaradásunkat szavatoljuk, s hogy ezen az ösvényen kell haladnia a ma élő nemzedéknek. Az ünnepelt és a Kriza János Dalárda, valamint a hívek derékhada három Régeni Áron-dalt, általa feldolgozott korált mutatott be. Máthé Árpád, a község polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, Kolozsvárról az árkosi eseményre érkező Guttman Mihályt és Tóth-Guttman Emesét, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli, illetve soros elnökét. A tiszteletbeli elnök arra biztatta a helyieket, hogy az árkosi énekkultúra históriájának érdekében terjesszék ki búvárkodásukat 1888-ig, amikorról okleveles adatok bizonyítják az árkosi dalárda létezését, a soros elnök pedig az árkosi unitárius egyház és a karmester áldozatvállalását méltatta, átadta a Romániai Magyar Dalosszövetség által a dalárdának és Márk Attila karnagynak címzett díszoklevelet.
Az eseményt emlékkopja állításával örökítették meg az árkosiak, id. Oláh Mihály alkotását a templomvár harangtornyának előterében helyezték el. A vendégek és a hívek megtekintették a gyülekezeti teremben berendezett emlékkiállítást, a régi és az új dalárda, Régeni Áron életének és tevékenységének ereklyéit, okiratait.
