Felemelő, a magyar nemzethez tartozás érzését erősítő, pártpolitikától mentes ünnepségen avatták újra hét végén a kommandói központi parkban felújított országzászlós emlékművet. Az első világháború áldozatainak emléket állító műalkotás 1942-es avatójáról így írt az akkori sajtó: "a magyar vér áldozatának és a magyar jövőnek hódolt Kommandó" – ezek a szavak pontosan illenek a vasárnapi ünnepségre is.
Rendkívül népes közönség, Kommandó lakosságának többsége jelen volt az ünnepségen. Díszmeghívottak képviselték a magyar országgyűlést, a román parlamentet, a megye vezetőségét, tiszteletüket tették orbaiszéki elöljárók, egyházi személyiségek. A szónokok kivétel nélkül az országzászló nemzetmegtartó és -összefogó szerepéről beszéltek, egyben emlékeztek azokról, akik életükkel fizettek azért, hogy jelenünk legyen.
Latorczay János, a magyar országgyűlés alelnöke Wass Albert szavaival szólt a jelenlévőkhöz: "a múltat meg kell őrizni a jövő számára. Szent hely ez az emlékmű, a zászló jelzi, egyek vagyunk". Harrach Péter, a KDNP országgyűlési frakciójának vezetője beszédében elmondta: "a zászlóátadás a közösség egységét jeleníti meg". Kocsis Béla községi polgármester tömören fogalmazott: "ne hagyjuk elveszni azt, ami a mienk, hozzáállás kérdése, hogy lesz-e magyar jövő". Tamás Sándor megyeitanács-elnök a kommandói egykori országzászlóhoz kötődő, édesapjától hallott legendát elevenített fel. 1944-ben, amikor újból román fennhatóság alá került a falu, egy erdészféle (aki jelen volt a zászló 1942-es felhúzásánál is) magához vette az újdonsült urak által összetépett zászló egy darabját. Később egy csutak mellé ásta el az erdőben. Mindig szívesen üldögélt a csutak mellett, az elásott zászló közelében érezte igazán jól, otthon magát – mesélte az elnök.
A kommandói országzászló történetét Szabó Mária, a Horn Dávid Múzeum vezetője elevenítette fel. 1941-ben számos, Magyarországhoz visszacsatolt településen állítottak országzászlót. Szőke Albert akkori jegyző járt közben, hogy Kommandó közösségre lépjen Pesterzsébettel, ahonnan ajándékba kapták a zászlót, melyet 1942. június 28-án avattak, együtt az első világháborús hősöknek állított emlékművel. A román világ visszatértekor az emlékművet és a zászlót megsemmisítették, a talapzatra kommunista jelképeket, akkori vezérek arcképét ragasztották – elevenítette fel a múzeumvezető.
Hetven év kellett ahhoz, hogy újra régi pompájában ragyogjon az emlékmű – a restaurálásban részt vett Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, valamint Zsók József restaurátor is.
Az ünnepség legfelemelőbb pillanata volt az Országház küldöttségétől kapott zászló felvonása. Teli torokból zendült fel a magyar himnusz, szinte elnyomva az Atlantisz fúvósainak zenéjét – a jelenlévők újra átélhették a hetven évvel ezelőtti ünnepség méltóságát. Az emlékművet és az országzászlót Kovács Gábor esperes és Pop Levente lelkipásztor áldotta meg.
Az avatóünnepséget követően a meghívottak tizenhárom almafát ültettek el az emlékmű előtti téren – utalásul Wass Albert Tizenhárom almafa című írására, melyben Kommandóról is szó esik (Trandafir brassói prefektus Csuda Mózsi vezetésével hatalmas medvét lőtt Kommandón, de a hálapénz elmaradt, így a székely atyafinak Brassóig kellett mennie, hogy jussát megkapja). Az almafák ültetése alatt a helyi iskolások Wass Albert műveiből idéztek szabadtéri olvasómaratonon. A rendezvény végén ünnepélyes keretek között a könyvtárban átadták a Biblionet programban kapott, internetkapcsolatot biztosító számítógépeket.
