Az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben nem volt olyan választás, lett légyen az helyhatósági vagy parlamenti, amely után, akárcsak most, az RMDSZ elnöke, Markó Béla ne jelentette volna ki: újabb bizonyosságot nyertek arra vonatkozóan, hogy ,,az erdélyi magyarság jelentős többsége továbbra is a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, az egységes politikai képviseletet támogatja".
Ne csépeljük fölöslegesen a szót, ne vagdalkozzunk, ne vádoljunk, nézzük a rideg számokat, s bízzuk kinek-kinek józan ítélőképességére, hogy a szövetségi elnök szava kiállja-e a próbát. Úgy mondják, 1,6 millió magyar él még Erdélyben, illetve Románia területén, ebből 1 millióra teszik a választójoggal rendelkezők számát. Nos, az említett egymillióból megszerezni 282 929 szavazatot semmiképp nem mutatja azt, hogy a többség támogatná a szövetséget, csupán csak annyit, hogy a szavazni kész állampolgárok szűk kétharmada rájuk adta voksát. Közben ne feledjük, 1990-ben 990 000 magyar voksolt, természetesen az RMDSZ-re, mert nem volt választási lehetősége, 1992-ben 811 000, 1996-ban 736 000, 2004-ben 628 000. Ha összevetjük a számokat, kénytelenek vagyunk tamáskodva fogadni a szövetségi elnök magabiztosnak tűnő kijelentését, s ha más következtetést nem hajlandóak levonni e zuhanó számsorból, legalább annyit fogadjanak el: a magyar választópolgár legalább annyira kiábrándult politikusaiból, mint a román. S nem az istenadta nép, vagy a magát szabadnak tekintő sajtó lesz a felelős azért, ha a romániai, erdélyi magyarság képviselet nélkül marad. Mi csak szóltunk.
