Érdekes felmérést készített a társadalomgazdasági intézet és a Román Akadémia életminőség-kutató intézete. 794 mezőgazdasági egyesületet, erdőtulajdonost, közbirtokosságot kérdeztek meg, hogy a gazdasági stagnálás idején milyen problémákkal szembesültek.
A felmérés következtetéseit nemrég mutatták be, az eredmények akár lesújtónak is mondhatóak. Valeriu Popa, a Vrancea megyei közbirtokosságok elnöke szerint „a vidéki szövetkezést a történelem állította meg, és a romániai parasztot szociális segélyezetté változtatta”.
A kutatók megállapították, hogy a vidéki lakosság 75 százaléka rossz körülmények között él, 36 százalékuk önállóan dolgozik, 37 százalékuk olyan családban él, melynek nincs állandó jövedelme, háztáji gazdaságból tartják fenn magukat, anélkül hogy bért vagy más javakat kapnának fizetségképpen – ebbe a kategóriába több mint egymillió személy tartozik.
Kimutatták, hogy az Európai Unióban Románia listavezető a mezőgazdasági területek felaprózottságát és a gazdaságok számát illetően. 3,8 millió parcellát tartanak nyilván, átlagterületük egy hektár alatti.
„A mezőgazdaságban dolgozók számára az egyetlen kiút a megfelelő politika és a támogató programok, melyek megerősítik, tőkésítik a társulásokat. A szövetkezés nem lehetséges a jelenlegi adópolitika mellett. Az állam eddig csupán megnyilvánulási és nem jövedelmet hozó szerveződési formákként tartotta nyilván az egyesületeket. Az országos vidékfejlesztési terv is az egyéni gazdálkodók fejlődését irányozza elő, és nem a különböző szövetkezeti formákat” – állapította meg Ştefan Niculae, az Agrostar Föderáció elnöke.
A felmérésből az is kiderül, hogy az unióval szemben Romániában nagyon kicsi a szövetkezések részaránya. A hazai farmok 99,2 százaléka egyéni önfenntartó gazdálkodást folytat, csak 0,8 százalékuk rendelkezik jogi személyiséggel, ezek a hazai termőterületek 44 százalékát ellenőrzik. Az agrártárca adatai szerint külföldi befektetők a szántóterületek 8 százalékát, azaz 700 ezer hektárt birtokolnak, előretörésük egyre erőteljesebb.
2002-ben a különböző társulási formák az összterület 15,7 százalékát dolgozták meg, az uniós csatlakozás után ez az arány 13,2 százalékra csökkent. Eközben az unióban a társulások az agrárpiac 80 százalékát ellenőrzik, a szövetkezetek részaránya 50 százalék.
A végkövetkeztetést Viorica Boboc, az agrártárca tanácsosa vonta le: „a mezőgazdasági társulások nem fejlődtek kellőképpen, a tagok javára. Nagy részüket külföldi befektetők vagy szakemberek létesítették, és nem szolgálják a kistermelők, erdőtulajdonosok jólétét.”
