Vegyszerek helyett
– Minden évben valami újat hozunk ki. Legutóbb természetes közegből kivont mikroelemes szert állítottunk elő, amellyel a talajban feldúsítva és foszforsav­val kezelve olyan baktériumos fertőzéseket is kezelni tudtunk, amelyek miatt korábban a megyében ugyanazon a területen öt évre betiltották a vetőgumó-termesztést. Én az illetők gazdaságából egy év alatt el tudtam e fertőzést űzni. Rájöttünk arra, hogy a mikrobiológiai készítményekkel, a gombákkal, plusz a levéltrágyának elnevezett mikroelemes növényserkentővel a baktériumos fertőzéséket is kezelni lehet.
Szabó György tehát szaktanácsadással és talajfertőtlenítéssel is foglalkozik, s ez a megyében, ahova a nyugati vetőmaggal sok kártevőt, betegséget is behurcoltak, nagy jelentőségű lehet. E célt szolgálja a rhizoktóniás fertőzés elleni gombaölő készítményük például, melyről a múltkor beszámoltunk.
A másik egy hiperparazita gomba, az arthrobotis oligospora, amely a fonálférgek ellen vet­hető be. A gyökérrontó fonálféreg, a gubacsfonálféreg, a levélrontó fonálféreg, az atkák nagy családja hatalmas kárt okoz. Vegyszeres gyomirtásuk 3200 lejbe kerül ma, egyes csoportba tartozó szer, azaz csak szakemberek alkalmazhatják. Ha ezt gombakészítménnyel helyettesítjük, egy hektárra három kiló kell belőle, és mindössze 800 lejbe kerül. Ma azt látjuk, a fonálféreg ellen a kisgazdák nem tudnak védekezni. Emiatt vész el sok­szor a termés fele. A juhokat például ki kell tiltani azokról a földekről, mert ha megeszik a krumplit, másutt elpottyantják, és terjesztik a fonálféreg-fertő­zést. A fonálféreg mintha hátizsákban, beviszi a fusáriumgombát a gumóba, abból lesz a száraz rothadás, vagy ha ott valami baktérium is van, ezzel idézi elő az ún. lágy rothadást. Na most, ha e gombát kiöltük a földből a fonálféreggel együtt, akkor ott rothadás már nem következik be. Ha ehhez hoz­závesszük, hogy a trioderma asperellum nevű gombából ké­szült gombaevő szerünket, amely a gyökérzet fejlődésében, azaz a hatékonyabb tápanyag-hasznosításban segít, akkor annak hasz­nálatával nagyobb hozamok­ra lehet valóban számítani.

Ahány fajta, annyiféle
A mai háziasszonyok zöme a nagy gumókat részesíti előnyben, sok német, holland, francia fajtát úgy alakítottak ki, hogy eme elvárásnak megfeleljen. De más szempontok is belejátszanak a piaci viszonyok változásába.
– Aki burgonyapelyhet (chips) gyárt, annak német burgonyát hoznak, mert azok német érdekeltségűek. A gazdák általában több fajtát termesztenek, mert a piaci igényhez igazodnak. Persze, aki óriási, egyeurós áron vesz vetőmagot, abból nem tud 40 banis áron étkezési burgonyát árusítani, hogy megtérüljön, ahhoz leg­alább két év kell. Egy év alatt leg­feljebb akkor jön vissza az ára, ha 1,5–2 lejes áron mint vetőgumót adja el. Mert a hektáronkénti költségek óriásiak. Némelyek arra mennek rá, hogy a gumó nagy legyen. Ha kevés a kötésszám, a gumó megnő. Az ILA-ról mint új fajtáról tudjuk, hogy 14–24 gumót köt, gyéren kell ültetni, egymástól 33–36 centire. Egyik előnye a másfajta burgonyához képest, hogy ha nem lesz pár hétig eső, akkor a megformált gumóból nem csinál új kötést, hanem az anyagumóból készít, az első burgonya fejlődését leállítja, és a többit kezdi felnövelni. Így az összes megformált gumó 80 százaléka egyformára nő meg. Bizonyos más fajtáknál az anyapityókát beválogatják az étkezésibe, az főzéskor üveges lesz, a háziasszony azt hiszi, nem főtt meg, holott annak más az oka. Nos, ez nálunk nem fordul elő. Az ILA-nak a nyugalmi ideje kilenc hónap, azaz addig alszik, csak utána kezd csírázni. Más faj­ták már hét fokon ötcentis hajtást engednek. Nálam még nemrég is, májusban úgy festett a raktárban a gumó, mint ősszel: hajtás nem volt rajta.
– Sikerült eladnia?
– Nem sikerült, állatoknak hord­ták el. Az történt, hogy a lengyeleknek szántam, ők letesztelték, más fajtákhoz viszonyítva minőség és költség dolgában ezt tartották a legjobbnak, ugye burgonyavész ellen sem kell kezelni, de végül a saját burgonyájukat exporttilalom miatt nem tudták eladni, és ezért az enyémet nem tudták megvenni. Sajnos, irányítottan, mesterséges árudömpinget alakítanak ki befolyásos tényezők a burgonyánál, s mi ennek estünk áldozatul. Másutt prémiummal serkentik az exportot, állítólag 20 eurócentet adnak kilónként, ami 87 bani. El lehet képzelni, hogy akkor neki érdemes kivitelre termelnie. Igaz, többe kerül a fuvardíj, mint magának a burgonyának az értéke, de akkor is megéri.
Szabó György nincs egyedül ama meggyőződésével, hogy mi önellátók tudnánk lenni burgonyából, ezért persze nem örvend a nagyarányú behozatalnak, melyet folytatni azonban alapvető érdeke egy erős lobbinak. Nagy baj, hogy nemcsak az étkezési szokások változnak sokszor kedvezőtlenül a pityókatermesztésre nézve, hanem az is, hogy a régi nagy felvásárlók, kórházak, hadsereg, kantinok meg­szűntek, vagy alig vesznek. „Volt egy irányított agrárszféra. Ma nincs. Ma a termelő ki van szolgáltatva, rákényszerül, hogy eladja leendő termését, mielőtt azt elültetné. Aki vetőmagtermesztésre állt rá, alig egypár embernek sikerült valamire vinnie. Aki étkezési burgonyára állt rá, annak az árcsökkenés tette be az ajtót.”

Szépmezői szövetkezet
Szabó György érdekvédelmi szövetség létrehozására törekedett már korábban is, azóta e szervezkedést többszörösen indokoltnak látja.
– Szépmezői Termékértékesítő Szövetkezet néven jegyeztettük be magunkat, tagságunk megnőtt, ma 120 fölötti. Megbízott elnökhelyettese és ügyvezetője vagyok. A tagság pályázatokon előnyt jelent. Igyekeznünk kell, ne járjunk úgy, mint a szarvasmarha-állománnyal: valamikor elsők voltunk tejtermelésben, mára lecsúsztunk, mert a fajtafeljavításra meg egyébre nem fordítottunk kellő gondot, hogy a szaktudásról vagy az utánpótlásról ne is beszéljek. Nincs szakember, kezdve a gépésztől a földművesig. Én tanácsadóként a költségcsök­kentésre próbálom meg rávezetni a hozzám fordulókat. A szövetkezet 2008-ban alakult, a kampánymenetre épült. Úgy volt, hogy Szépmezőn épül egy négylépcsős raktár, ez különböző okok miatt elmaradt. Jellemző hibája a politikumnak, hogy látványos bejelentés után a tervet ejti. Nos, mi befektetőt keresünk. Minap jártam az inkubátorházban, felvázoltam, hogy tagságunk a földet megdolgozza, zöldséget, burgonyát termeszt, kellene egy befektető, aki raktárt és feldolgozót épít nekünk, mert mi erre most nem tudunk pályázni, se pénzt összeadni, mert a 120 tagnak 120 féle pénzügyi gondja és érdeke van. A felső-háromszéki nagytermelőknek nyilván megvan a maguk kialakult kuncsafti köre, meg a felszerelésük, mosógépük, csomagológépük stb. A kistermelő ezt nem tudja megengedni magának. Az üzletláncokban még polcdíjat is kell fizetni, nem beszélve az áfáról. Amíg a kistermelő magán­emberként áfa nélkül, tehát olcsón adja el a magáét, addig nem fordul az üzletlánchoz. Hogy ne beszéljek a hozzáadott értékre kivetett adóról, amihez hozzájön költségként a gépek amortizációja, plusz az alkalmazottak fizetése. Nos, aki hitelbe vesz fel növényvédő szert, és azt szeptember-októberben ki kell fizetnie, az nem kíván a nagybani kereskedelembe be­szállni. Különben olyankor áll be az alacsony dömpingár, mert adósságai miatt olyankor egyik eladó a másik alá ás, s így mindenki rosszul jár. Ha a vegyszer­forgalmazó tudna várni legalább decemberig, amíg el lehet normális áron adni a pityókát, kevesebb gond lenne. Ezért lenne értelme, ha az eladással külön fog­lalkozna egy szervezet, s a gazda a terméshozamra, a minőségre tudna figyelni.
Egy szó, mint száz: a szövetkezet következő tanácskozásán ismét e terveket taglalják majd.

Helyi stratégiára van szükség
Szabó György tehát bizonyos magyar kutatások eredményeit is közvetíti a Székelyföld irányába, sőt, bizonyos növényvédő és serkentőszerek, talajfertőtlenítő készítmények forgalmazója, amiket szaktanácsadás révén ajánl a hozzá fordulóknak. Anekdotaként meséli:
– Olyan megtörtént, egy kisgazda kért tőlem rozsda elleni vegyszert. Mondtam, olyan nekem nincs, mert én már évek óta nem használok, de adok egy gombát, ha egy hektárra vízben oldva 200 grammot kipermetez, többé ott gondja nem lesz. Az történik, a háromszéki ember négyszer permetez rozsda ellen, azt mondja, az elég. Nem elég, ugyanis a vegyszerezést addig kell folytatni, amíg zölden nem marad a krumpli szára. Költ­ségileg persze nem bírják meg, ezért érik be a négyszeri kezeléssel. Nos, mondom, itt a trioderma asparellum, azt permetezd rá, de akkor is, ha hull az eső. Nos, nem ötször, csak négyszer szórta ki arra az egy hektárra, és többé nem volt ragyafertőzés a pityókáján. A vegyszert tehát pótolja. Egyúttal bogárirtás is végez­hető gombával.
Nem tagadja, anyagilag nem áll úgy, mint a nagymenők, sokba került neki az utóbbi időben a sok laborvizsgálat, egyik évben 300-nál több levélmintát csináltatott a burgonyánál, amíg rájött egy s másra. „Közismert, a legtöbb növénynél a virágzás kezdetén indul meg a legnagyobb tápanyagfelvétel. Nos a műtrágyákból hiányoznak a mikroelemek, ezek pótlása foglalkoztat az utóbbi időben” – magyarázza.
A gazdaságfejlesztés stratégiája tekintetében szkeptikus az Európai Uniót illetően, úgy látja, inkább a helyi szintű vidékfejlesztés szükségleteiből kellene kiindulni. Brassó, Kovászna és Hargita megye vezetett hajdan a burgonya vetőmagjának termesztésében, ezt kellene visszaállítani. De nem a nagyüzemi termesztőktől való felvásárlásra alapozna, mert az „visszaüthet”. Rá kell jönnie a kistermelőnek, véli, hogy saját magának is meg tudja termelni a biológiailag értékes, vírusrezisztens gumót. Vetésforgót kell alkalmazni, melléje használni a fertőtlenítő készítményeket, s véleménye szerint, ha a gyomirtással végeznek, utána akár „mehetnek a tengerre”.

*

A puding próbája, mint tudjuk, az evés. Szabó György és munkatársainak kísérleteiről, próbálkozásaikról szóló beszámoló talán fényt vet arra: létezik a közép- és kisgazdaság horizontját szélesíteni kívánó törekvés is, amely a nagy Kézdi környéki burgonyatermesztő latifundiumoktól elütő világ számára nyújt vagy nyújtana megoldásokat a fennmaradásra. Hogy eme útkeresés hova vezet, arra az idő adhat választ, s a riporter is visszatérhet rá távlatot nyújtó pár év múlva. Rokonszenvünk mindenképpen azoké, akik nem nyugszanak bele abba, hogy burgonyakultúránkat a külföldi és a belső konkurencia lekörözze vagy éppen megfojtsa.