Megbeszélésre hívták Bardocra a környék termelői-gazdái Sárkány Árpád mérnököt, a Dél-Hargita Vadász Egyesület vezetőjét, mert tetemes károkat okoztak az amúgy is szárazság szenvedte mezőn azok a vadak, amelyek a Kormos Vadász Egyesület által kezelt terület irányából támadják a mezőgazdasági terményekkel bevetett határt. A megbeszélést a bardoci önkormányzat székházában tartották, ahol a meghívást szorgalmazó termelők mellett jelen volt Balázsi Dénes polgármester és a vadkárok nyilvántartásával, az azzal kapcsolatos intézkedésekkel megbízott Kolumbán Sándor alpolgármester.
– Erdőfüle, Székelyszáldobos, de Bardoc és Olasztelek is lényegében a Dél-Hargita déli lábánál fekszik, északi és keleti irányból is támadni tud a felette védett és elszaporodott vad – vetettük fel Kolumbán Sándor alpolgármesternek.
– Ebben az évben már kora tavasszal, mielőtt a vetések kikeltek volna, jelezték Olasztelekről és Erdőfüléből a vadak járását. A búzavetést, a lucernát, de a parlagot is feltúrták a vaddisznók, a nagyon korai pusztításra eddig példa nem volt. Már akkor nyolc jegyzőkönyvet vettünk fel mindkét vadászterületről. Beállt időlegesen egy kis csend, de amikor kezdtek a gabonák – főleg a zab – nagyobbra nőni, ismét megjelentek a vaddisznók és a medvék. Újabban már a kukoricában is járnak a fokozottan védett állatok, de az általuk okozott károkat a megyei bizottság bírálja el, és a minisztérium téríti meg. A tavaly leadott nyolc iratcsomó alapján minden kárt megtérítettek. Azt is megjegyzem, hogy a tavalyi károkat, amelyeket a helyi bizottság állapított meg (kb. 50 dosszié), és a vaddisznók okoztak, maradéktalanul megtérítették.
– Szólni kell az előzményekről is – folytatta Kolumbán. – Amikor odaítélték mind a két vadászegyesületnek az illető vadászterületet, szerződést kötöttek a minisztériummal, mert az állat az állam tulajdona, de szükséges volt a területtulajdonos gazdák ajánlása is. Mi úgy egyeztünk, hogy addig ajánlást nem adunk, amíg nem kötünk helyi megállapodást a tulajdonosok és a vadászegyesület között. Ez egy évre szól, de felújítható-módosítható. A tulajdonosok nevében én írtam alá mint egyesületi elnök és az illető vadászterület vezetője. Köteleztük magunkat, hogy a tulajdonosok gondoskodnak az elsődleges védelemről: vadföldeket ajánlunk fel bérmentesen, a közbirtokosságok, amelyek nagyobb területekkel bírnak, faanyagot ajánlanak fel vadászlesek-megfigyelők építésére. A vadászegyesület vállalta, hogy pénzt fizet a területtulajdonosoknak: 2000 eurót a II. számú és 26 000 eurót a III. számú vadászterületen, vadhúst kellett felajánlaniuk közgyűlésekre, falunapokra. Ugyancsak a vadászterület tulajdonosa köteles bizonyos összeget elkülöníteni az esetleges vadkárok megtérítésére. Sárkány Árpád megígérte, hogy megtéríti a károkat, kérésre ingyenesen villanypásztorokat ajánlott fel, ötöt már el is küldött, és napokon belül ezt megduplázza. Jegyzőkönyvbe vettük ígéretét, miszerint az erdővel borított hegylábi övezetben a baróti volt szemétteleptől egészen a Fok-alja nevű helyig két villanypásztorszállal ellátott védőhálót szereltet fel bérmentesen, amit mi jó megoldásnak tartunk. A helytulajdonosok felajánlották a szükséges cövekeket, és kiássák azok helyét. A háló és az erdő között megfelelő szélességű és főleg zabbal bevetett vadföldekre alkalmas területet hagyunk meg.
Sárkány Árpádot, az Abies Hunting Rt. igazgatóját is megkérdeztük.
– A megbeszélés a lehető legmérsékeltebb és kulturált körülmények között zajlott – mondotta. – Tudomásul vettük a gazdák által vázolt helyzetet, amit a hivatalosan kinevezett bizottság által felvett jegyzőkönyvek is igazolnak. Elmondtam a jelenlevőknek, hogy a román törvények szerint a vad az államé. A vadásztársaságok és így az általam vezetett társaság is az állami vagyonként kezelt vadállománnyal gazdálkodik, s a vadkárok elleni védekezést módosított törvény szabályozza, amely szerint a termelőknek is kötelességük, hogy megtegyék az elsődleges és legfontosabb védelmi intézkedéseket terményeik megóvása érdekében, miképpen védik egyéni vagyonukat a faluban, lakásukat a tűz ellen, parkoló autójukat az út szélén. Függetlenül attól, hogy ki adminisztrálja a településekkel szomszédos vadászterületeket, saját szempontjukból is fontos az egyéni védekezés. Reklamációnak, az anyagi károk megtérítésének csakis akkor van helye, ha a kárt szenvedett gazda bizonyítani tudja, hogy megtett minden óvintézkedést, amit lehetőségei megengedtek, és mégis kárt szenvedett. Egyesületünk – talán egyedüliként a megyében – 60 ezer lejt fizetett ki vadkárok megtérítésére a gazdákat ért szerencsétlenség miatt, ingyenes és bérmentes villanypásztorokat biztosított több esetben a legveszélyeztetettebb területek védelme céljából. Tökéletesen megértjük a panaszt benyújtó termelőket, kértem, értsék meg, hogy mi nem vagyunk ellenfelek, ebben a viszonyban kezeljenek partnerekként, de ami a vadvédelem hazai törvényes helyzetét illeti, a szabályokat minekünk is be kell tartanunk. Az utóbbi időszakban 10 000 euró értékben vásároltunk védelmi felszereléseket annak érdekében, hogy megfékezzük, és ha az esetleg nem sikerül, megtérítsük az okozott vadkárokat. Azoknál a vadfajoknál, amelyek szigorú védelmet élveznek – mint a medve, a farkas, a hiúz és a vadmacska –, az okozott károkat a környezetvédelmi minisztérium téríti meg a jegyzőkönyvek alapján, melyeket az önkormányzatoknál állítanak össze a helyhatóság, a környezetvédelem, a vadásztársaság, az erdészeti és vadászati hatóság, valamint a károkat szenvedett termelők jelenlétében. Ezekben jelenik meg a bizottság véleménye, hogy a károsult jogos-e a kár megtérítésére, és ha igen, milyen értékben. Egyesületünk, amely nem a vad tulajdonosa, csak a vadgazdálkodásért felel, a tíz évre érvényes bérleti szerződés alapján az Erdővidéken kárt szenvedett gazdáknak 5000 eurót fizetett ki. Bárkinek biztosítunk térítésmentesen villanypásztort, ami az egyedüli védekező módszer, világviszonylatban is bevált, és távol tartja a vadat a terményektől.
