A tavalyi nyitány után második alkalommal húzták fel Tusványoson a tábor bejáratánál a jellegzetes, fehér színű kultúrteret, a Magyar Teátrum Színházi Sátrat. Szerdától péntekig várták a színház világa iránt érdeklődőket, mint írják, „mocorgóval”, azaz különleges játszóházzal, minden korosztály számára – „zérótól kilencvenkilenc éves korig” –, szakmai beszélgetésekkel, előadásokkal, bulikkal. Idei mottójuk: egy életen át kapaszkodó – ez a színház.
A tusványosi teátrum direktora, egyben ötletgazdája Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója, ő már tavaly „ékszerdobozként” ajánlotta a színházi sátrat, mely Tusványos kulturális jellegét erősíti, most pedig úgy vélekedett, a magas látogatószám már a nyitó napon is azt igazolja, a tavalyi siker után idén is szükséges a színház jelenléte a fesztiválon. A szerdai délelőtti „gyermekkapaszkodó” után délután a felnőtteknek próbáltak kicsit másabb „kapaszkodót” nyújtani: a magyarországi Bánffy György Kulturális Szalon mutatkozott be. Rendezvényeikről honlapjuk, a Magyar Teátrum Online (Magyarteatrum.hu) is beszámolt, eszerint Németh Kristóf, a sátor házigazdája azt a kérdést tette fel: politizálhat-e a színház? Válaszként elhangzott, „a közügyek iránti érdeklődés, illetve véleményformálás a színház elemi feladata, olyan természetes, mint az, hogy mindenki, még a pékek is szerelembe esnek”. Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára úgy vélekedett, a XXI. században nem elég arra várni, hogy az emberek megkeressék a kultúrát, azt el kell vinni hozzájuk. Szabó egyébként azt is leszögezte, társaságuk feladatai közé tartozik, hogy a színházat megszerettessék a fiatalokkal, a tusványosi részvételt a határon túli közönséggel való találkozás miatt is különösen fontosnak tartják.
Miként bebizonyosodott, a csángó kultúrát el is hozták Tusványosra, a Rejtőzködő Csángóföld című előadással sikerült rápillantást nyújtani arra. Diószegi László rendező – akinek a bemutató előtt annyi ideje sem maradt, hogy rövidnadrágját hosszúra váltsa – elmondta, a költészet jelenti a csángó kultúra „rejtőzködő részét”, ugyanis a térség tragédiája, hogy kevésbé jellemző az írásbeliség, az ottani magyarok nem tanulhattak meg írni, olvasni, ezért jóformán nem alakulhatott ki az írásbeliség, a csángó irodalom. A műsor emiatt vált „nagyon különlegessé”, három különböző generációból származó csángó költő, író mutatkozott be. A százesztendős Lakatos Demeter, illetve Gábor Felicia, Iancu Laura műveit mások tolmácsolták, a somoskai Demse Márton és a klézsei Duma András pedig maguk olvastak fel írásaikból. E mellé pedig igen szépen szóló csángó dalokat, táncokat passzítottak, öröm volt hallgatni a zenészeket, énekeseket, nézni a három táncoló párt.
Szerdától péntekig tehát három napon át gyermekprogramok, szakmai beszélgetések, előadások, filmvetítések fogadták a nézőket; a bemutatottak között találjuk Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész Az igazat mondd, ne csak a valódit című verses estjét, illetve a szatmári magyar színművészek által előadott, Beatles Forever című zenés produkciót is.
