Noha témakörként az Újra divat vidéken élni címet rögzítették a szervezők, az előadók, Kolumbán Gábor és Boros Csaba szavaiból ennek némiképp az ellenkezője derült ki: értelmezésükben ugyanis a vidéki lét tudatosan választott, az urbánustól teljesen eltérő életformát jelent, melyben egyrészt az egykori rendtartó székely falu értékei, másrészt emberi és hitbéli szempontok válnak hangsúlyossá.
Kolumbán Gábor 2008-ban költözött ki Énlakára, amikor Boros Csabával, a Merkúr üzletlánc tulajdonosával negyven bivalyt telepítettek oda. Kolumbán (Hargita megye egykori tanácselnöke) 2000-ben „elmenekült” a politikától, s bár valamelyest még most is kötődik Székelyudvarhelyhez, üzleti tanácsadással, egyetemi oktatással foglalkozik, főként „a jövő számára alkalmas életformát” keres Énlakán, mely tipikus sorsú székelyföldi település, elöregedéssel, elnéptelenedéssel, rossz infrastruktúrával. A falusi élet lényegét a természetközeli életmódban látja – „amit én vidéken keresek, az egy posztmodern életforma, nem a múltat, hanem a jövőt keresem, melynek kisebb az ökológiai lábnyoma” –, fenntartható gazdálkodással próbálkozik. Rengeteg illúziótól és nosztalgiától szabadult meg, tapasztalatai finomvegyesek, magas életminőséget sikerült megvalósítania, ám a pénzt még most is „városról hordja”, mert „a falusi élettel együtt jár, hogy az ember elszegényedik”. Minden erőforrását, lakását hitelből vásárolta, eladósodott, hetvenéves koráig fizeti részleteit. Az ilyen életformának spirituálisan másnak kell lennie – magyarázta Kolumbán –, mint az eddigi modernista elképzeléseknek, vidéken hit nélkül nem lehet, vissza kell fordulni Istenhez, „enélkül ez nagyon kockázatos vállalkozás” – ő maga azért lett unitárius, mert Énlaka is unitárius –, de változtatni kell az emberekhez, állatokhoz, mi több, a vadakhoz való viszonyon is. Kolumbán Gábor szerint falun is meg kell élni, úgy véli, három tevékenységgel érdemes foglalkozni: minőségi élelmiszer előállításával (farmjukon bivalytejet dolgoznak fel), ezenkívül zöldenergiát lehet előállítani, harmadrészt pedig vendégforgalmi „élménygyártást” is lehet választani, ami magas hozzáadott értéket képvisel. Ez a fajta „örömbiznisz” azért kelendő, mert noha a Székelyföldön sok a panzió, turisztikai termékek nincsenek – vélekedett. Ezt az életformát „divatból” nem lehet csinálni – zárta előadását, majd kérdésre válaszolva elmondta, fiatal értelmiségi családok, ha vidékre akarnak költözni, olyan falut válasszanak, amely nincs távolabb tíz kilométernél a várostól, már csak azért is, hogy „biciklivel be lehessen hozni a gyereket”.
Nyikó menti, egyszerű, paraszt származású vállalkozóként mutatkozott be Boros Csaba, akinek ez a munka már feladatot, küldetést jelent. A Merkúr üzletláncban hatszáz munkatársat foglalkoztatnak, felkutatták a székelyföldi termelőket, két éve bevezették a Góbé termékcsaládot, melynek ma már mintegy kétszáz képviselője van. Nem ír e-mailt, nem küld SMS-t, mert az élő kapcsolat híve, „teremtési vágy” hajtja, az üzleti világban megkeresik a pénzt, azt pedig vidéki beruházásokra is fordítják, így a már említett bivalyfarm mellett van tehenészetük, juhászatuk, egy Szent Csendnek nevezett tanyaviláguk. Falun a jószomszédságnak kell visszajönnie, városon ezt már nem kaphatja meg az ember, egy falu akkor jár jó úton, ha tanító, pap és polgármester összefog, közös célért dolgozik – vélekedett Boros Csaba.
