A tények igazolják, az RMDSZ valóban túlgyőzte magát júniusban, és most hallani sem akar semmilyen egyezkedésről, a szövetség vezetői bizonyságot nyertek, hogy ők és csakis ők az erdélyi magyarság hiteles képviselői, s az is kitetszett, úgy értelmezik a megszerzett 86 százalékot, hogy másnak nincs, amit keresnie a politikai palettán. A két kisebb párt első lépésként az egymás közötti megegyezést emlegeti, ám ennek komoly személyi akadálya van. Az EMNP Szász Jenő távozásától teszi függővé az együttműködést, az MPP azonban nem valószínű, hogy kapható erre, a helyi és megyei szervezetek már rég a jelenlegi elnök embereiből, bizalmasaiból állnak, akik kitartanak vezérük mellett. Az EMNP az RMDSZ ellenzékének összefogásában látja a továbblépési lehetőséget, számításaik szerint ilyen formában négy év alatt elég erősek lehetnek, hogy a szövetség számolni kényszerüljön velük, az RMDSZ viszont abban bízik, az ellenében ágaskodó két pártocska elgáncsolja egymást, no meg abban, hogy a berkeikben pár éve beindított fiatalítás hosszú távon is gyümölcsöző lesz, megőrzik népszerűségüket, és lassan teljesen kiszorítják azokat, akik a szövetségen kívül politizálnának.
Rövid és hosszú távú stratégiák, elképzelések szerepelnek mindhárom párt tervei között, ám mindegyik erőről, irányításról szól, s lassan teljesen elsikkad a cél, hogy mi is lenne az egy (vagy több) erdélyi magyar szervezet feladata. Hatalmat akarnak, de mintha ezt csak önmagáért a hatalomért szeretnék, nem azért, hogy kiharcolják a nagyobb célokat, például az autonómiát. A választások utáni színvallások, tervek ismertetésekor mindenki csak arról beszélt, hányan, hogyan indulnak együtt vagy külön a parlamenti választásokon – ám arról szó sem esik, miért fontos, hogy ott legyenek, néhány ember jó megélhetésén kívül mire jó még a képviselői helyek megszerzése. Az eszköz, amely nemes célok kivívására lenne hivatott, már rég öncélú, néhányak gyarapodását szolgálja csupán, kampányban, jelszavak szintjén még néha visszaköszön a lényeg, de már rég nem veszi komolyan sem aki mondja, sem aki hallja.
Nem lesz megegyezés az erdélyi magyar pártok között, és ez elsősorban az RMDSZ-en múlik. Győztek, magabiztosak, nem számolnak azzal 14–15 százalékkal, aki nem rájuk szavazott, de azzal a sok százezer magyar emberrel sem, aki már évek óta nem megy el voksolni. Így is bejuttathatják képviselőiket a parlamentbe, legfeljebb két helyet veszítenek, s úgy látszik, ennyi belefér. Jelszavuk volt: Minden magyar számít!, ám valósnak tűnik a kampányban keringő vicc: valóban vannak, akik számítóbbak. Akik pillanatnyi haszonra váltják a hosszú távú érdekeket.