A vargyasi unitárius egyházközségnél folyamatosan történik valami. Számba venni is nehéz, most éppen mit javítanak, korszerűsítenek, szerveznek, épp honnan tértek haza, illetve hova készülnek, tevékenységük elismeréseként fiatalok és felnőttek milyen okleveleket hoztak haza. Élő közösséget alkotnak a vargyasi unitáriusok, sokrétű tevékenységük párját ritkítja.
Árulkodó környezet
Mielőtt belépnénk a parókia kapuján, a gondnoki teendőket ellátó Sütő Gáborral találkozunk. Míg a hétköznapokban inkább a „jókedvű” szemüvegén át nézi a világot, az egyházi ügyekre annál gyakorlatiasabban tekint. Mint mondja, most, hogy a Borbáth Károly Általános Iskola névadója mellszobrának az avatására készülnek, kicsit jobban kellene vigyázni a környezetére is. Oda kell figyelni, hogy az iskola kerítése mellett álló, az Unitárius Nőszövetség által öntetett iskolaharang nehogy eldőljön, hiszen az 1970-es években Sütő Béla és tanítványai által készített harangláb szemmel láthatóan elkorhadt, s elképzelni is rossz, milyen kár keletkezhet, ha a faanyag egy szép nap megadja magát. Az iskolaudvar régi kútját is megilletné a kávája, mely által újból teljes értékű lehetne. A szoboravatás kapcsán javasolja: Borbáth Károly szülőházának utcáját, a Belső utcát kereszteljék a tanár úr nevére.
Jó lenne tisztázni, mi illik és mi nem Isten hajléka mellett: mert bizony a templom tőszomszédságában levő élelmiszerüzlet kocsmaként is működik, s néha dorbézolásba torkollik a jókedv. Nem ilyesmire, de még parkolóhelyre sincs szükség az Isten háza melletti téren, sokkal inkább – összefogva az önkormányzattal – igényes és szép játszóteret lehetne kialakítani.
A jó példák közé sorolja a Felszeg felőli utca átfolyócsövének kicserélését. Illesse köszönet az egyházi és a községvezetés közös munkáját – mondja. Abban bíznak, a sáncokat is mélyítik, és nem fog többet befolyni az esővíz a templomba sem. A presbitérium már két szakember véleményét és segítségét kérte és kapta a körönd (a templomépület és -kerítés közti sáv) kivitelezésére, parkosítására.
„Talán többet tehetne az egyház, de az emberek is, hogy jobban, szebben nézzen ki falunk. Gondosabban karbantarthatnánk kapuink elejét, tisztán tarthatná mindenki – nem betömni a levezetőárkokat, mint egyesek tették –, s odafigyelnénk arra is, amit közösen a miénknek mondhatunk.”
Megújul a régi iskola
A Dávid Ferenc Ifjúsági Egylethez tartozó vargyasi fiatalok nemzedékekre visszamenőleg igencsak tevékenyek, nincs az a közösségi munka, amiből ne vennék ki részüket. Ennek elismeréseképpen az egyházi vezetés úgy döntött, a régi iskola felújítását folytatják – az elmúlt években megjavították a tetőt, kívül levakolták –, s egy részét a VADFIE-nek engedik át. „Az elmúlt húsz esztendőben olyan lelkesen dolgoztak a fiatalok, mindenképp megérdemlik, hogy olyan helyet biztosítsunk számukra, ahol nem zavarja őket senki. Mert igenis, akaratlanul is zavartunk, hiszen nemegyszer ütközött az ő programjuk a mienkkel” – ismerte el Andorkó Ferenc tiszteletes.
Most éppen a régi, megjavításra sem érdemes csempekályhát bontották le, s készítik elő a termet a meszelésre. Emellett a régi kapu lábait is megerősítenék, hadd tudja ellátni feladatát, megakadályozni az illetéktelenek behatolását.
A javításon kívül is van, mivel foglalkozni, hisz maholnap itt az ötvenévesek kortárstalálkozója, és meg kell szervezni a szejkei unitárius találkozóra való utazást is.
Tevékeny fiatalok
Nem hiába dicsérte Andorkó tiszteletes a fiatalokat: az elmúlt hetekben és hónapokban utcatáblákat festettek, színjátszó-találkozón voltak, ápolták a kapcsolatot a szórványban élő, Fehér megyei magyarsággal, nemsokára az ODFIE-konferencián vesz részt népes csapatuk.
Míg máshol „rendes” utcanévtáblák hirdették, merre is jár az ember, Vargyason ez nem éppen így volt, és igencsak jól jött az ötlet, hogy a bútorfestés fellegvárában kézzel festett táblákkal díszítsék a falut. Az egylet régi tagja, Pájer György azt mondja: tagjaik könnyen kaphatók voltak a feladatra, bő tucatnyian vállaltak részt, és Sütő István segítségével, útmutatásával lelkesen dolgoztak a mintegy harminc tábla elkészítésén. Nem volt olyan könnyű, mint hinni lehetne – néhány utca nevének megtalálása kutatómunkát vett igénybe, de akadt olyan is, mely annyira új, hogy még neve sem volt –, de falustársaik tisztelik s igénylik munkájukat. „Többen megdicsérték munkánkat, bátorítottak, csak így tovább, de azt hiszem, legnagyobb elismerésünk azt volt, amikor többször is rákérdeztek az emberek, hogy az ő utcájuk mikor kapja meg a szép névtábláját” – mondotta jogos büszkeséggel hangjában Pájer.
Az egylet Magyarsároson tartott országos színjátszó-találkozójára huszonhat fiatal utazott el, többen fel is léptek Marth P. Ildikó Kukás guru című bohózatában. Hogy a Farkas Orsolya vezetésével töltött háromhetes próbaidő fáradsága megérte, nem vitás: a zsűri különdíját hozták haza. „Szívesen készülünk a színjátszó találkozókra, mert tapasztalatot szerzünk, különleges azok légköre, és komoly barátságok köttetnek. Ebben a néhány napban sokat tanultunk egymástól, s meghatározó élményekkel lettünk gazdagabbak: nagyon tetszett a szabédi néptánccsoport fellépése és a székelyudvarhelyi díszmeghívottak, a Vitéz Lelkek színjátszó csoport Valahol Európában előadása” – osztotta meg magyarsárosi benyomásait Pájer. Az egyletesek a darabot előbb otthon mutatják be, majd Erdővidék néhány településére is elviszik.
A Kovászna Megye Tanácsa által indított szórványprogramba is szívesen bekapcsolódtak a vargyasiak. Tavaly és idén Balázsfalvát és környékét – Tűr, Magyarpéterfalva és Búzásbocsárd – keresték fel, s ott segítettek, ahol csak tudtak. Könyvet és színdarabot vittek, a gyermekeknek kézműves-foglalkozást tartottak, részt vettek ünnepeiken, és pénzt gyűjtöttek a Magyar Háznak. Legközelebb augusztus 20-án keresik fel a Fehér megyeieket, ahol Gánya Ervin és Román Krisztina részt vállal az ünnepi műsorban.
Dallal a közösségért
Az 1948-ban felszámolt unitárius nőegylet 1991-ben alakult újjá: nagy volt a lelkesedés, hetvennél többen mentek el, hogy a két világháború közt sikeresen működő egyletet feltámasszák. Azóta némileg csökkent az érdeklődés, de decembertől húsvétig így is hetente huszonöt-harmincan ülnek össze. Tevékenységük sokrétű. Tematikus előadásokat tartottak, gyűjtöttek a baróti kórház, a székelykeresztúri unitárius kollégium, a lókodi öregotthon, az árvíz sújtotta vidékeken élők javára, hagyományos tojásfestést tanítottak, és hímestojás-kiállítást szerveztek. Andorkó Rozália tiszteletes asszony azt mondja, jó érzés a nőszövetségnek tagja lenni, hiszen közösséget építenek, s munkájuk során érződik az összefogás ereje.
Az unitárius dalárda fennállásának első szakaszában József Lenke tanárnő látta el a karnagyi feladatokat, mintegy tíz esztendeje pedig Varga Réka kántor vette át a stafétát. Tevékenységük folyamatos, a repertoárjukban fellelhető vallásos és hazafias dalokkal, illetve kórusművekkel egyházi és nemzeti ünnepeinken, kórustalálkozókon és kortárstalálkozókon vesznek részt. Se szeri, se száma, hány központi és köri egyházi rendezvényhez járultak hozzá vagy vettek részt; legutóbb a baróti kórustalálkozón voltak, Székelyudvarhelyen pedig az új Bethlen negyedi unitáriusoknak szereztek örömet. Népszerűvé vált a nőnapi báljuk, melynek jövedelméből ruhákat tudtak vásárolni a dalárda tagjainak, kirándulni mehettek, s támogathatták a templomot, a VADFIE tagjait és a lókodi öregotthon lakóit is. Támogatják, mert mind magukénak érzik.
