– A szakma iránti szeretet és érdeklődés az oka annak, hogy önszorgalomból vállaltátok a székelyföldi, jelen esetben az erdővidéki borvízkincs kutatását-megismerését, és ez a ti nagy érdemetek. Többnyire a környékről származó és ott is élő fiatalok verbuválódtak csoportotokban.
S mert egyre nagyobb érték az ásványvíz, eredményeitek felől érdeklődünk. Egyébként ilyen szorgalmat és tudást igénylő munkát intézményesen itthon már csak borsos áron végeznek el. Minket most jelesen Magyarhermány, a vele közvetlen szomszédos területek forrásai érdekelnek.
– A kolozsvári Babeş–BolyaiTudományegyetemen működő Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság szakkollégiumán belül működik egy Székelyföldi ásványvízkataszter, amelynek alapítója Pál Zoltán jelenlegi tanársegéd volt, egyik alaptagja az én kollégám, az erdővidéki Szász Árpád. A csoportba középiskolás diákokat is bevontunk. Egyik célunk a régió ásványvizeinek megismerése, feltérképezése és a helyszínen elvégezhető mérések, analízisek készítése. Ennek vagyunk mi is tagjai. Felette érdekelt bennünket a források, fúrt kutak, fürdőmedencék hőmérséklete, egy-két fontosabb ion koncentrációja, a víz szennyezettségi foka. Egy szabványadatlapba feltüntettük a forrás környékének leírását, foglalásának milyenségét, méreteit, használatának gyakoriságát, egyszóval mindent, ami fontos lehet a forrás majdani kiépítése és értékesítése szempontjából. Rögzítettük a források-kutak koordinátáit, hajszálpontosan kerültek fel tehát egy nagyobb léptékű térképre. Eredményeink az interneten lekérdezhetőek.
– Melyek a megtekintett források, milyenek a vizsgálati eredmények?
– A magyarhermányi kampány idején összesen 12 vízelőjövetelt vettünk bonckés alá: kettőt a Szénáskertben, majd a Szikra-borvizet, a Boér-borvizet, Dimény Ágnes borvizét, az Alszegi-borvizet, a közelében lévő borvizes láp vizét, a Virág-feredő udvarán lévő borvizes medencét és a kisbaconi Rezes-forrást. A Fenyős patak völgyéből átvizsgáltuk a Holtmeder-forrást, a Bolond-borvizet, a Tamásné (Puffasztó) borvizét, az Istenkasban előtörő Érces-borvizet, a györkovácsi Loki-vizet, a Bodvaji-borvizet és a Kisfenyős patak völgyének két feltörését. Különös módon érdekelt ezeknek a forrásoknak a hőmérséklete, ugyanis a langyos források jelzik számunkra a mélyben lévő geotermikus gradiens anomáliáit (földmelegségváltozást), ami azt mutatja, hogy lent a mélyben termálvizek, hévizek rejtőznek, amelyek a jövő szempontjából gazdasági értéket rejtenek. Románia térképén egy hatalmas vörös folt jelzi ezt a vidéket, ahol 3000 m mélységben a vizek hőmérséklete eléri a 140 Celsius-fokot. Mi 16 Celsius-fokot mértünk májusban az Istenkasban a Borvizes-barlangban. Szintén langyos és fúrásból feltörő a Bodvaji-borvíz is (14,5 C-fok). Májusban ezek a vizek általában 11 fokosak. Mi a vizek vezetőképességéből következtettünk azok magasabb ásványisó-tartalmára. A legnagyobb értékeket a Rezes- és a Bolond-borvíznél mértük, de ezek mineralizációja sem éri el az 1 g/liter értéket. Ennek azonban nincsen jelentősége, mert ezt a határértéket újabban nem használják mint irányadót az ásványvizek értékelésénél, amit nem kötnek szigorúan az oldottanyag-tartalomhoz. Jelentősebb hozamokat mértünk a Rezes-, a Bolond- és a hermányi Alszegi-forrásnál. Igen fontos a borvizek kémhatásának ismerete, a pH-érték. Ezt is mértük, és elmondhatjuk, hogy átlag gyengébben savas vizek (a minimum 5,6 körül van), a legmagasabb lúgos kémhatás 6,6 volt. Mi hidrogén-karbonátot nem mértünk. Gyógyvízként való felhasználásukat orvosoknak kell megállapítaniuk. Sajnos, a leghasználatosabb források vizében (Alszegi-, Rezes-, Ágostonhidi-források) magasabb volt a foszfáttartalom, ami enyhe szennyeződésre utal.
