Az új hatalom a felfüggesztés után nagyon csúnyán elbánt a régi elnökkel. Kiebrudalták az elnöki székből, és száműzetését egy garázsban kellett töltenie, egy szál kék blúzban. Később vett egy kockás inget is, amelyikben a Székelyföldre látogatott, mivel nagyon hosszúra nyúlt kényszerű száműzetése. Ruhatárát ugyanis nem vitte magával, amikor kipenderítették az elnöki palotából, mert abban reménykedett, hogy vissza fog térni nemsokára, és a nyári melegben ruha nélkül is eltelik az a néhány nap, amíg lezajlik a népszavazás.
Sajnos, nem így történt, mert a szavazás után még tartott egy darabig a huzavona. Látta a felfüggesztett elnök, hogy több kettőnél, és eljött hozzánk, hű alattvalóihoz, hogy puhatolózzon, mit tehet, ha miden kötél szakad, és véglegesen búcsúznia kell az elnöki beosztástól. Mindig mondta, hogy szereti ezt a vidéket. Most is szeretheti, mert kevesen mentünk el szavazni, így őt segítettük. Mint egyszerű állampolgár jött ide, de nagyszerű elképzelésekkel. Arra gondolt, ha nem lesz nagy hatalma, beéri kisebbel is. Ha már nem lehet a nagy Románia elnöke, akkor elég lesz neki a kis Erdély magyarjainak elnöki címe is. Ez nekünk is jó lett volna. Sajnos, visszament Bukarestbe, és lehet, hogy most ismét kútba esnek nagy lehetőségeink. Amikor felvetette Románia régiósítását, hallani sem akart arról, hogy Maros megye is a Székelyföldhöz tartozzék, vagy a határ mentén több megye, ahol sok magyar él, külön régiót alkosson. Most, amikor úgy nézett ki, leesik a magas polcról, esetleg egyetértett volna ezzel is csak azért, hogy nagyobb országrészek felett uralkodjék.
Nem olvasta fel többször is a román alkotmány első passzusát, miszerint Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, mint évekkel ezelőtt Tusnádon. Maga is belátta, hogy Románia mennyire nem egységes, hanem igenis, nagyon megosztott az ő tekintetében. Az Oroszország hangja rádióadó már egy hónappal ezelőtt elhíresztelte, hogy a román elnök titkos paktumot kötött a magyar miniszterelnökkel. Állítólag a székelyföldi autonómiáért cserébe Orbán Viktor támogatta Băsescut a népszavazáson. Ezt a román államfő vehemensen tagadta, de tény: ettől függetlenül Orbán arra biztatta az erdélyi magyarokat Tusnádon, hogy úgy nyilvánítsanak véleményt a népszavazáson, hogy ne nyilvánítsanak. Kisebb ígéretekért is ajánlottak már nagyobb dolgokat. Júdás 30 ezüstpénzért eladta a becsületét, III. Richárd angol király egy lóért felajánlotta egész királyságát. Băsescu viszont nagy hazafi, és ő egy vak lóért nem adta volna, ha elnök maradhat. Ha mindez nem jött volna össze, akkor megtörténhetett volna, hogy eljön ide királynak, elnöknek vagy valaminek, és régi ígérete szerint akkora autonómiát ad Udvarhelynek vagy Sepsiszentgyörgynek, mint Caracalnak.
Arról igazán nem tehetett volna, ha Caracalban már nem ő, hanem Ponta és Antonescu van hatalmon, és ők ott egyáltalán nem adtak volna autonómiát a caracaliaknak, mert azoknak nem kell.
És Băsescu nekünk ugyanannyit adott volna.
