Kényes egyensúly

2007. december 8., szombat, Roma szombat

Európa távol van — tartották erre, mifelénk, ahol a föld népe mioritikus türelemmel várakozott a túrósorokban, míg rendszerint ki nem derült, hogy mifelénk a túró is almás —, és utazni nem nagyon utazhatott (kivételek a boldog kevesek), csak ábrándozhatott az öreg kontinensről, melynek lélekben keleti része volt, és amelyhez kétezer esztendős, kereszténynek született népként (ezt sulykolták bele, és azt, hogy türelmes) mindig is tartozónak vélte magát.

Aztán megdőlt a diktatúra, ránk esett a szabadság, és megnyíltak a határok a helyiek szemében a Kánaánnak vagy Eldorádónak tetsző Európa felé. Jellemző, először a cigányok eredtek útnak, s miután elterjedt a hír, hogy Ausztriában a tavak környékén barbár és faragatlan módon nyársra tűzik a befogott hattyúkat, megelőzte őket rossz hírük, amely előttük járt. A kilencvenes években, amikor már némi nehézség és a konzulátusokon eltöltött fárasztó napok után végre megindulhattak Nyugatra munkát vállalni, számtalan honfitársunk eredt útnak. Egyenes arányban a szegénységgel és a nyomorúsággal, amely ideig-óráig az országra rászakadt. Szakemberek, értelmiségiek, szakmunkások sok helyütt próbálkoztak, a csak két kezüket és szorgalmukat lobogtató többségnek azonban az idénymunka maradt, főleg Spanyolországban, ahol óvatos becslések szerint is másfél, kétmillió honfitársunk dolgozik, rendszerint idénymunkán, gyümölcsbegyűjtőként vagy építőtelepeken. Minap egy marosvásárhelyi fiatal, vállalkozó szellemű taxisofőr mesélte, hogy ő az elmúlt években egészen Dél-Spanyolországig jutott el, ahol ültetvényeken szedte a gyümölcsöt. ,,Romák itten nem nagyon voltak!" — hangsúlyozta, óvatosan célozva az itáliai eseményekre, amelyek alaposan felborzolták idehaza is a kedélyeket, főként azok körében, akik már saját bőrükön is érezték, milyen idegennek lenni idegen országban, az elején minimális nyelvismerettel boldogulni, törvényhez, szokáshoz egyként alkalmazkodva. Nem, ő a maga részéről szerencsés volt, Beszterce környéki adventistákkal dolgozhatott, akik vallásuk szabályai szerint élnek, nem isznak, nem hangoskodnak, dolgoznak, akár ezer évek óta őseik, s velük mindenki elégedett volt. Ám Itália — tért most direkt a tárgyra — más! ,,Ide olyanok mentek, és mennek ma is, akik nem is annyira dolgozni akarnak, hanem…" Legyintett. S még hozzátette, ő kalandos ifjú életében már Olaszországba is eljutott, igaz, hogy nem délre, ahová ezek mennek, hanem Toscanába és Lombardiába, ahol másak az emberek, és másak a körülmények… ,,Mindaz, amit Rómában és másutt, délen honfitársaink — ő használta ezt a csalafinta szót — elkövettek, nagyon súlyosan befolyásolja Románia megítélését, és rontja a becsületesen dolgozni akarók esélyeit…" És ez jelenleg a szomorú tanulság. Mert viselkedni is tanulni kell.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt vesz-e a december 1-jei parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 188
szavazógép
2007-12-08: Roma szombat - Kisgyörgy Zoltán:

Iván kálváriája

Huszonhét éves roma, egy kislány édesapja, de az asszonykával nem élnek együtt. Édesanyja meghalt. Házacskája van az Őrkő-telepen, egyebe semmi: sem állás, sem szociális.
2007-12-08: Roma szombat - Józsa Zsuzsanna:

Elvisz a cigány?

Hétvége, péntek, fáradt anyuka gyerekeivel az oviban. Csintalankodnak, viháncolnak, sehogy sem akaródzik öltözködni. Mikor már semmi sem használ a noszogatásban, utolsó érvelésként anyuka a leghatásosabbal áll elő: