Aztán megdőlt a diktatúra, ránk esett a szabadság, és megnyíltak a határok a helyiek szemében a Kánaánnak vagy Eldorádónak tetsző Európa felé. Jellemző, először a cigányok eredtek útnak, s miután elterjedt a hír, hogy Ausztriában a tavak környékén barbár és faragatlan módon nyársra tűzik a befogott hattyúkat, megelőzte őket rossz hírük, amely előttük járt. A kilencvenes években, amikor már némi nehézség és a konzulátusokon eltöltött fárasztó napok után végre megindulhattak Nyugatra munkát vállalni, számtalan honfitársunk eredt útnak. Egyenes arányban a szegénységgel és a nyomorúsággal, amely ideig-óráig az országra rászakadt. Szakemberek, értelmiségiek, szakmunkások sok helyütt próbálkoztak, a csak két kezüket és szorgalmukat lobogtató többségnek azonban az idénymunka maradt, főleg Spanyolországban, ahol óvatos becslések szerint is másfél, kétmillió honfitársunk dolgozik, rendszerint idénymunkán, gyümölcsbegyűjtőként vagy építőtelepeken. Minap egy marosvásárhelyi fiatal, vállalkozó szellemű taxisofőr mesélte, hogy ő az elmúlt években egészen Dél-Spanyolországig jutott el, ahol ültetvényeken szedte a gyümölcsöt. ,,Romák itten nem nagyon voltak!" — hangsúlyozta, óvatosan célozva az itáliai eseményekre, amelyek alaposan felborzolták idehaza is a kedélyeket, főként azok körében, akik már saját bőrükön is érezték, milyen idegennek lenni idegen országban, az elején minimális nyelvismerettel boldogulni, törvényhez, szokáshoz egyként alkalmazkodva. Nem, ő a maga részéről szerencsés volt, Beszterce környéki adventistákkal dolgozhatott, akik vallásuk szabályai szerint élnek, nem isznak, nem hangoskodnak, dolgoznak, akár ezer évek óta őseik, s velük mindenki elégedett volt. Ám Itália — tért most direkt a tárgyra — más! ,,Ide olyanok mentek, és mennek ma is, akik nem is annyira dolgozni akarnak, hanem…" Legyintett. S még hozzátette, ő kalandos ifjú életében már Olaszországba is eljutott, igaz, hogy nem délre, ahová ezek mennek, hanem Toscanába és Lombardiába, ahol másak az emberek, és másak a körülmények… ,,Mindaz, amit Rómában és másutt, délen honfitársaink — ő használta ezt a csalafinta szót — elkövettek, nagyon súlyosan befolyásolja Románia megítélését, és rontja a becsületesen dolgozni akarók esélyeit…" És ez jelenleg a szomorú tanulság. Mert viselkedni is tanulni kell.