Kedves parkőr úr!
Vitáink parttalansága miatt úgy döntöttem, inkább írok egy nyilvános levelet. Első találkozásunkkor már kifejtettem a véleményem arról, hogy lehet a fűben ülni, de nem tudtam meggyőzni önt. Próbáltam elmagyarázni, hogy a fű nem megy tönkre attól, hogy ráülünk, és a fáknak sem árt, ha nekik dőlünk.
Semmi esélyem nem volt. Ön hajthatatlannak bizonyult, és rendületlenül fújta: kihívja a rendőrséget. Mert a polgármester úr elrendelte, hogy nem lehet.
Aztán egyik alkalommal tényleg kijött a rendőrség. Azt mondták, egyetlen határozatban sem szerepel, hogy ne lehetne ott ülni. Maradjunk nyugodtan, csak ne szemeteljünk. Engedélyt kaptunk tehát a „hatóságoktól” a fűben ülésre. De ön továbbra sem adta fel.
Pedig lassan vége a harcnak, kedves parkőr úr, mert mindenki azt mondja, a polgármestertől a rendőrökig, hogy fűben ülni szabad. S különben is jön az ősz, a tél, a hideg...
De addig még várunk, most már csak az ön beleegyezésére.
Kali Ágnes
.jpg)
