Egy fordulópont két irányba mutathat: hol jobbra, hol pedig a nehezebb felé mozdulhat el a mindennapi, a közösségi-társadalmi, valamint a családi és egyéni életek mutatója. Így van ez Dózsa falujában is. Dózsánál egy pillanatra azonban meg kell állnunk. Azt hinné az ember, hogy nincs, aki róla és az 1514-es parasztháborúról ne hallott volna. Kolozsvári első éves történelem szakos román egyetemistáknak mutattuk be nyári tanulmányi kirándulásukon Dózsa monumentális dálnoki szobrát. „Nekünk fogalmunk nem volt arról, hogy hol van Dálnok, hogy itt született Dózsa, arra meg végképpen nem gondoltunk, hogy ő székely lett volna!” – mondták legnagyobb meglepetésünkre. Hát akkor ez sarkalatos fordulópont „szakmai életetekben” – zártuk le, érthetően, enyhe malíciával a témát.
Az igazi fordulat
a történelmi település életében 2004-re tehető, amióta Dálnok az önállósulás útjára lépett. Zömében Márton László nemrég leköszönt polgármesternek és igen aktív községi tanácstagoknak köszönhető sok pozitív változás a település életében. Megújult az önkormányzat székháza, udvarán új irodahelyiségeket alakítottak ki, beindult a település közművesítése. Felújították a művelődési otthont, a sikeres falunapok során olyan jeles, Dálnokhoz kapcsolódó személyiségeknek helyeztek el emléktáblákat, mint a bizantinológus Darkó Jenő és a két ismert magas rangú katonaember: Dálnoki Veress Lajos és Dálnoki Miklós Béla. Nem volt falunap, amikor ne kerítettek volna alkalmat arra, hogy nyomdafestéket lásson egy-egy értékes kiadvány, mely szorosan kötődik a település múltjához, de alkalomadtán jelenéhez is.
– Tudjuk, több okból szűkebb a községvezetés büdzséje... Vázolja a helyzetet, utaljon jövőbeni terveikre, elképzeléseikre – kértük a község új polgármesterét, Bartók Ottót.
– Olyan információm is van, hogy az év végén valamennyi pénzt kapunk a kormánytól, s ha sikerül, akkor szeretnénk folytatni-befejezni a falu ivóvízhálózatát.
– Mit kell még ott elvégezni?
– A fővezeték mindenütt a földben. A Nagy völgy kútja befogva, de a közelében be kéne kötni még két forrást, és tervezünk egy 70 méter mély fúrt kutat is. Megkezdte a 200 köbméteres vízgyűjtőtartály alapozási munkálatait a gelencei Technoser-Technogáz román–magyar cég. A fővezetéken lesz egy közkút a Dózsa téren és 24 tűzoltásra szolgáló csatlakozó. Hogy mekkora lesz az igény az ivóvízre a lakosság részéről, azt most még nem tudom, de az idei szárazság tanulságos volt, sok udvari kútból eltűnt a víz. Ha van vizünk, kell majd szennyvízhálózat is. Arra elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, kormánytámogatásra pályáztunk, reményünk egyelőre kevés. Figyeljük az uniós kiírásokat. Az ilyen-olyan pöcegödrök nem jó megoldások, majdnem minden udvaron állatot tartanak, sok kút vize szennyezett. A választások után hidat javítottunk, két új palló is készült. Pénzt akarunk szerezni a hivatal udvarán álló épület befejezésére. Oldanánk a főépület zsúfoltságát, oda költöztetnénk a rendőrőrsöt, a családorvosi rendelőt, a gyógyszertárat.
– Milyen lehetőség mutatkozik a helybeli Beczási-féle arborétum mentésére, érdekli-e ez az önkormányzatot?
– Érdekelt ennek előtte. Négymilliárd régi lejjel meg tudtuk volna vásárolni a Beczási Imre részét, sajnos, akkor nem ment bele a vásárba, utóbb ettől teljesen elzárkózott. Most talán – hallom – újabb vevő kerülne. Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy rendeződjék a park, de úgy, hogy egy ide látogató turista, botanikát tanuló helybeli kisiskolás is megtekinthesse, megnézhesse fakülönlegességeit.
Fészekrakók
Örömmel újságolták, hogy több olyan család költözött a faluba, amelynek felmenői vagy kihaltak, vagy befogadták az állás és jövedelem nélküli, más településen lakó gyermekeiket, s ezáltal is tovább nő a lakosság száma. A néhány évvel ezelőtti úgynevezett demográfiai robbanást a helybeli általános iskola elemi osztályaiban lehet felmérni. Hasznára van azonban a településnek egy-két olyan fészekrakó is, aki tettekkel bizonyítja, hogy ha egyelőre csak hétvégi házak lakói is, segítenek a település fejlesztésében. Ilyen az Utép-95 cég tulajdonosa, Banos György vállalkozó, aki az egykori Hadnagy-féle kúria új lakója. Bartók Ottó elmondta, erőgépeinek segítségével kitakarították-mélyítették a településen áthaladó Falupataka medrét, jutányos áron feljavította a mezei utakat, s besegített a dálnoki bekötőút aszfaltburkolatának foltozásába is.
A helybeli iskolában 78 gyerek tanul. Szinte megszokott, hogy évenként cserélődik a pedagógusi kar. Szabó József igazgató elmondta, hogy a felső tagozaton minden tanerő szakképzett. 47 gyermek tanul az I–IV. osztályban, külön nulladik osztály is indult, és 45 gyerek jár óvodába. Sajnálattal nyugtázta, hogy a jó helységismerő Barra Sándor magyartanár húsz év után mint nyugdíjas távozott Dálnokról.
– Sajnos, rohamosan romlik a millennium évében emelt iskola tetőzete, négyféle cseréppel van befedve, az eső ellen védekezni csak dugdosgatással tudunk, és cserére szorulnak a nyílászárók is. Ebbeli óhajunkat minisztériumi szintig ismerik felettes fórumaink – sorolta Szabó József.
Az iskola előtti térség a református egyház tulajdona. Felvetődött megvásárlásának a kérdése, ami pénzalapokat követel, de a helyzet megoldható helycserével is, az iskolaépület mögötti terület ugyanis állami tulajdon. Egyik megoldástól sem zárkózott el véglegesen az egyházközség.
Munkatelep a műemlékegyüttesnél
Nemcsak építészeti emlékeiről, hanem falképmaradványairól és rovásírás-emlékéről is híres a dálnoki református templom. Látogatásunk idején az A-kategóriás műemlék templomnál és a hozzá tartozó XIX. századi késő klasszicista parókián is folytak a felmérési és helyreállító munkálatok. A részletek felől Marosi Károlytól, a helybeli, 760 lelket számláló egyházközség lelkészétől érdeklődtünk.
– Ha úgy vesszük, akkor ezeket is egyfajta fordulópontként kell elkönyvelni a régi eklézsia újkori történetében…
– A templomnál Benczédi Sándor végez felmérési munkálatokat, ugyanis rég felvetődött a tetőzet teljes felújítása, mert annak fából készült szerkezetét megtámadta a gomba, és jelentős a rovarveszély. Időközben az ugyancsak a Benczédi Sándor által vezetett Atelier M elkészítette az akkori időknek megfelelő konszolidációs tervet. A jelentős költségek miatt a munkálatokról lemondott a lelkészelődöm. Nos, azóta a tetőszerkezet csak romlott. Mi elvégeztük a belső meszelést, s amikor a külsőre került volna a sor, 2005-ben, a műemlékvédelmisek azt tanácsolták, hogy az előírásoknak megfelelően kell eljárni, felújítást követel az egész együttes. A rá következő években elvégeztettük a topográfiai és a földtani felméréseket, Bordi Zsigmond megejtette a régészeti feltárást, megkezdték, de nincs befejezve a falképkutatás, megvizsgálták a templom fából épült részeit, a falnedvességet. Nos, a vizsgálódások most is folynak, mert a javítási terv elkészítéséhez kellenek az építészettörténeti tanulmány adatai. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a tavaly megtörtént nemcsak a megyei, hanem az egyházközségi levéltár építészettörténeti adatokra vonatkozó átkutatása, amit Csáki Árpád végzett el. Hát itt tartunk most, és nagyon reméljük, hogy az év végéig majd az is eldől, milyen anyagi támogatásra számíthatunk ebben az ügyben például a megyei tanácstól, mely eddig is támogatott minket 4000 lejjel. Nekünk a teljes felújításhoz – régi pénzben mondom, hogy a nagyságrendet is érzékelhessék – kb. 1,4 milliárd lejre volna szükségünk! Ezeket próbáltuk meg leosztani évekre a szakemberrel, hogy előre látni lehessen kiadásaink leendő alakulását. Megrozzant a paplak portikusza – részletezte tovább a tiszteletes. – A munkálatok most folynak, mivel a szükséges rajzok csak a nyár derekára készültek el. Ezekkel megerősítik az épület bejárati részét, némi változtatást is eszközölnek. Egykori alakját nem kapja vissza, a Kahána-féle leírás alapján tudjuk, hogy itt egy nyitott tornác volt szőlőlugassal körbevéve.
Kahána Mózes (1897–1974) költő, író, novellista, aki Sepsiszentgyörgyön kezdte középiskolai tanulmányait. A Hat nap és a hetedik című, 1940-ben megírt regénye abban az időben született, amikor munkatársi kapcsolatba került a Korunk folyóirattal. Ez a szociografikus pontosságú mű Dános községről, a valóságban Dálnokról, Dózsa György szülőfalujáról szól, és a két világháború közötti magyar irodalom egyik legjobb falurajza.
A Szentföld déli peremén
A Csernátontól délebbre fekvő falvakban egyre kevesebb római katolikus lélek él. Dálnok Csernáton filiája. Bíró Alfonz Nándor, az anyaegyház plébánosa Dálnokon 129 hívet tart számon: legfőbb vágyuk, hogy kápolnát építtessenek. A helyi önkormányzat még Márton László polgármester idejében visszavásárolta a szövetkezeti uniótól azt a területet, ahol a jelenlegi kultúrotthon áll, és abból szakított ki egy megfelelő részt az új kápolna építésére, amit koncesszióba adott 49 esztendőre a katolikus egyháznak.
– Most fedtük be a kápolna harangtornyocskáját, a kézdivásárhelyi Kölczer Béla készített rá keresztet – tájékoztatott a plébános. – A folytatáshoz még újabb pénzösszegekre van szükségünk. Kis harangunkat még megboldogult Lönhárt Ferenc püspökünk készíttette saját költségén dálnoki híveinek.
Hogy mire/kire fogják felszentelni az új kápolnát, arra még túl korainak találta feleletet adni a lelkész. A reformáció előtti dálnoki vártemplomnak az épületben található egyik felirat szerint, Szent Katalin volt a védőszentje.
