A gidófalvi Czetz János Általános Iskolában és óvodában, valamint a hozzá tartozó étfalvazoltáni, fotosmartonosi és angyalosi tanodákban már-már tananyagként tanítják népi hagyományainkat, de nem ám az osztályteremben, hanem ott és úgy, ahogy azt nagyapáiktól, nagyanyáiktól tanulták. Tegnap félretették a könyveket és a füzeteket, és olyan szüreti felvonulást, utána mulatságot tartottak, hogy azt legalább húszéves korukig nem felejtik. Ha ez beléjük ivódik, fiatal korukban már maguktól szerveznek hasonlót – véli Zsigmond Zoltán iskolaigazgató, aki maga is csizmába és vitézkötéses zekébe bújt, és személyesen köszöntötte reggel az iskola udvarára begördülő vendégszekereket. „Adjon Isten jó napot, bő termést és gazdagot. Ki a földet tiszteli, velünk a termést ünnepli” – emelte borosüvegét, amit az étfalvazoltáni ifjú Sándor Sándor vezette fúvószenekar tagjainak adott kóstolásra, ő maga pedig felpattant a diákok mellé az utolsó szekérre, hogy mint jó pásztor, vigyázzon a nyájra. Több mint kétszáz óvodás és iskolás, valamint a többségében szintén székely ruhába öltözött tantestület vonult így a község településein át, majd megszomjazva és megéhezve érkeztek vissza Gidófalvára, ahol a művelődési házban terüljasztalkám várta őket, s mert a jókedvet magukkal hozták, nem maradt el a szüreti mulatság bulisabb része sem.