Mindkét gombafaj jellegzetesen őszi, tél eleji megjelenésű, a kéttűs fenyvesek gyökérkapcsolt gombája. A szelídebb magasságú hegyvidékeken gyakoribb a vöröses (alsó fotó), míg a magasabb régiókban a barna nyálkásgomba. Húsosak, jól száríthatóak, igen jóízűek, feltűnő külsejük miatt nem téveszthetőek össze más gombákkal.
A vöröses nyálkásgomba (Gomphidius rutilus) közepes nagyságú (a kalap szélessége 3–8 cm), púpos közepe réz- vagy barnásvörös, lefutó, ritkás lemezei a kalaphoz hasonló színűek, a tönk lefelé vékonyodó, olykor görbült, rezes, alul barnás színű, legalul krómsárga. Megfigyelésem eme sokszor begyűjtött és fogyasztott gombával kapcsolatban, hogy ritkán kukacos, és a hidegebb éjszakákon, hajnalokon sem fagy meg. Egyik kedvenc gombám. Többnyire a fenyőtinórú és fenyőpereszke társaságában fordul elő.
A barna nyálkásgomba (G. glutinosus), miként a faj neve is utal rá, valóban nyálkás-ragacsos, nem száraz, mint az előbbi, de nyálkás kalapbőre lehúzható. Színe eltérő az előbbitől: szürkésbarna, szürkés-lilás, lemezei is (hasonlóképpen ritkásak és lefutók) szürkésre váltók a világosabb színből. A tönk piszkosfehér, fátyolmaradványokkal, a tönk alja ennél a fajnál is krómsárga. Sajátos tulajdonsága miatt (nyálkássága és a vele gyűjtött gombák megfeketítése) tanácsos külön kosárba vagy elkülönítve elhelyezni. Ez a gomba is jóízű, ehető, kissé sötétíti az elkészített ételt.
