Ezúttal sem sikerült magyart ültetni az orbaiszékieknek dukáló képviselői bársonyszékbe. Az akarat pedig megvolt, valóban úgy tűnt: idén a tisztséget nem dobták oda koncként a megye románságának. (Tudjuk, hogy Bodzavidéken az RMDSZ buzdította a románságot, ne menjen el szavazni. A hírek szerint több ottani polgármester hajlott a magyar szóra, a szavazás napján még településéről is elment – de azt már ők sem tehették meg, hogy arra biztassák a polgárokat, az RMDSZ-re szavazzanak.)
Minden igyekezet ellenére egyik magyar képviselőjelölt sem érte el a fele plusz egy szavazat jelentette bűvös küszöböt. És lám, nem maradt más hátra, mint bűnöst keresni, valakire ráhúzni a vizes lepedőt.
Az RMDSZ az EMNP-t hibáztatja. Lehet ebben valami. Kérdéses ugyanis, hogy miért olyan személyt indítottak, aki esélytelenebb volt annál a jelöltnél is, akit emlékezetünk szerint a 2008-as választásokon a szövetség Erdővidékről „importált”. Ezzel a felállással a Néppárt Orbaiszékről kispadost sem szerződtethetett a 6:3-as aranycsapatba – s ezt valószínűleg ők is tudták. A nagyborosnyói néppártos polgármester is feketelistára került, mivel az RMDSZ-vezetők állítása szerint nem mozgósított kellőképpen. De talán RMDSZ-voksolókat kellett volna mozgósítania? Hiszen erre a munkára ott volt a helyi RMDSZ-szervezet, melynek polgármesterjelöltje 2010 novemberében a leadott, közel 1400 voks 59 százalékával, több mint 800 szavazattal nyert tisztséget. Igaz, akkor és ott a megyei RMDSZ vette kézbe a kampányt. A szervezet mostani „eredményét” – 310, RMDSZ-re ütött pecsét – miért nem bírálják nyilvánosan?
Az EMNP a maga során a zabolai kampányzáró bojkottját dörgöli az RMDSZ orra alá – a sértődések sorát lehetne folytatni, de minek?
Nem a hibást kell keresni, ha megkérdezik, bárki megmondja Orbaiszéken: a magyar képviselői mandátum a magyar pártok közötti huzavona ingoványában süllyedt el. Ha engedik, helyi szinten születhetett volna megegyezés. Az orbaiszéki magyar politikusok – minden bizonnyal az RMDSZ, EMNP és MPP részéről is – meg tudtak volna állapodni egy összmagyar előválasztásban. Nyilván, ha erre „fentről” is rábólintanak. Ezt értékelte volna a szavazópolgárok tömege is. Ha egy közös magyar képviselőjelölt száll versenybe december 9-én Orbaiszéken, sokkal több magyar elmegy szavazni. Párthovatartozástól független mozgósítással ellensúlyozták volna hátrányukat, azt, hogy a Bodza-vidékkel összefércelt szavazókörzetükben nemzetiségként kisebbségben vannak. Az összefogás hiánya miatt nincs hát továbbra sem magyar képviselője Orbaiszéknek, és enélkül a következő választásokon sem lesz. Minden további bűnbakkeresés, felelősségre vonás hiábavaló.
De vajon a négy év múlva esedékes parlamenti választásokig lesz-e kellő bölcsesség és alázat a politikusokban belátni az összefogás szükségességét? Legalább Orbaiszéken.
