— A gyárat 1968-ban kezdték építeni, a tulajdonképpeni termelés rá egy évre indult be. Első években különböző próbálkozások voltak, többféle terméket készítettek. 1973-tól tértek rá a nadrággyártásra, s ez lett a kizárólagos profil, főleg exportra, a nyugati piacra gyártottak. 1989-ig a Secuianának sikerült egy jól kiérdemelt hírnévre szert tennie, minőségi termékeivel helyt állt a nyugati piacon. Az országos készruhaipari piacon szintén megbecsülésnek örvendett. Ezek a tényezők segítettek hozzá ahhoz, hogy az 1989-es változások után sikeresen tudjunk alkalmazkodni a szabad piachoz, illetve a piacgazdasághoz. A gyár magánosítása 1992-ben MEBO-módszerrel történt, létrehoztunk Secuiana Rt. néven egy új részvénytársaságot. Az alkalmazottak és a vezetőség vásárolta fel a részvényeket. Saját kezünkbe vettük a sorsunkat, a jövőnket. A külföldi kapcsolatok irányítását is átvettük a bukaresti Confex külkereskedelmi cégtől, és megkezdtük termékeink közvetlen exportálását. Ennek a gyár hírneve és a minőségi munka volt a legfontosabb alapja, ami elsősorban az itt dolgozó emberek munkájának az eredménye. A magánosítás után a gyár rohamos fejlődésnek indult, évente több mint egymillió márkát fordítottunk csak a Secuiana Rt. fejlesztésére, felújítottuk a kazánházat és a gépparkot is, teljes mértékben korszerűsítettük a gyártási folyamatot. Az épületet szintén modernizáltuk. Ötven kilométeres körzetben új nadrággyárak jelentek meg Esztelneken, Bereckben, Sepsiszentgyörgyön. Az amerikai nagykövet ezért nevezte el nadrágok völgyének a háromszéki medencét. 2004-ben, a csúcsidőben tizenhárom nadrágtermelő cég működött, ami évi hétmillió darab nadrágot jelentett. Ebből a jobb időkben a Secuiana Rt. és leányvállalatai évi kétmillió nyolcszázezret készítettek. Miután felújítottuk a Secuianát, nem álltunk meg, hanem létrehoztuk a Secuiana-csoportot. Első leányvállalatunk 1994-ben a berecki Seconf Rt. volt, azután következett a szállítóvállalat, a Secuiana Trans. Kezdetben a Secuiana Rt. vásárolt négy kamiont, majd mikor megvettük a következő ötöt is, szükségét éreztük annak, hogy a szállítást egy különálló céghez telepítsük át. Megvásároltuk a Privatizációs Ügynökségtől az Agrotransport részvényeinek 95 százalékát, és ott hoztuk létre a Secuiana Trans Rt.-t mint önálló részvénytársaságot. A következő lépés 1999-ben történt, amikor a női nadrágtermelést egy önálló gyárba költöztettük át. Így jött létre az S’Mode Rt. az egykori tejgyár épületében. A dolgozói létszám szempontjából a csúcsot az 1999-es esztendő jelentette, amikor 2500 alkalmazottat foglalkoztattunk. Ez a fejlődés 2004 novemberéig zökkenőmentes, lineáris volt.

— És akkor következett be a legnehezebb időszak a Secuiana-csoport, de elsősorban az anyavállalat életében...

— Addig évente befektetéseket eszközöltünk, osztalékot fizettünk részvényeseinknek, és alkalmazottaink is jól kerestek. Időközben újabb gyárak jelentek meg. 2004-ben a lej kezdett erősödni az euróhoz viszonyítva, az év novemberétől a következő év februárjáig tizenöt százalékot. És bekövetkezett a cég történetében a legfájdalmasabb momentum 2005 tavaszán, amikor 350 alkalmazottunktól voltunk kénytelenek megválni, és rátérni az egy váltásra. Azóta nem került sor tömeges elbocsátásra, csupán kisebb méretű leépítésekre. Amikor elköltözött a női nadrágvonal, a Secuianában kétezer alkalmazottal maradtunk. Jelenleg 710 személy dolgozik, és a hozzánk tartozó cégcsoport szintjén a csökkenés a csúcslétszámhoz viszonyítva harmincszázalékos. A 2004-es események vészharangot jelentettek számunkra, rájöttünk arra, hogy a bérmunka típusú munkavállalás egyre inkább beszűkülőben Romániában, és akkortól következett be a román piac felé irányulás. 2005 tavaszától vagyunk hangsúlyosabban jelen a hazai piacon, kezdtük fejleszteni üzlethálózatunkat. Míg 2004-ben csupán két saját üzletünk volt, az egyik Konstancán, a másik itthon, most huszonkettő működik, és év végéig még kettő nyílik meg, Déván és Kolozsváron. Bukarestet is beleértve az ország összes nagyvárosában jelen vagyunk. Sok időbe és pénzbe került, amíg megtaláltuk helyünket a hazai piacon. A négy legnagyobb bevásárolóközpont-hálózatának kereskedelmi galériáiban vagyunk jelen, ezek a Carrefour, Cora, az Auchan és a Real. Ez a fejlesztés évi tíz-tizenkét új üzlettel tovább folytatódik. Az üzletláncok fejlődésével párhuzamosan mi is mindenhol megjelenünk.

— Hogyan állnak jelenleg a forgalommal, illetve a termeléssel?

— A hazai piac össztermelésünknek csupán tíz-tizenöt százalékát jelenti, hiszen még mindig nagy az exportra irányuló darabszám. Értékben viszont a hazai piacon eladott termékeink sokkal többet jelentenek. Idei forgalmunknak kb. 54—56 százalékát a belföld jelenti. Exportra csak bérmunkát végzünk, vagy jobb esetben kellékes bérmunkát, aminek alacsonyabb a hozama, míg belföldön nem csak saját készítésű nadrágokkal, hanem teljes férfikonfekció-skálával vagyunk jelen. Ez az áttérés a belföldi piacra óriási anyagi erőfeszítéssel járt, hiszen addig nagyon egyszerű volt az élet, a megrendelő hozta a nyersanyagot, amiből mi nadrágot készítettünk, a megrendelő pedig harminc napon belül fizetett, amiből mi a magunk során kifizettük az elhasznált energia árát, és kiadtuk a fizetéseket. Jelenleg már sokkal bonyolultabb a dolog, az üzletekben óriási készletek vannak, finanszírozni kell az üzleteket stb. Mindez rendkívüli pénzügyi nehézségeket jelentett, sokszor kerültünk a fizetésképtelenség határára az elmúlt két-három évben. Szerencsére, júliustól teljes mértékben fizetőképesek vagyunk, és reményeim szerint ezentúl már jövedelmezők leszünk, s a tervezett fejlesztéseket is minden nagyobb erőfeszítés nélkül véghez tudjuk vinni. Munkánk és termékeink elismeréseképpen megnyertünk egy pályázatot, a 2008-as pekingi olimpiára a román férfi olimpiai válogatott tagjainak mi fogjuk a ruházatát biztosítani. Ez egy óriási reklámlehetőség cégünk számára, amit szeretnénk is teljes mértékben kihasználni. A 2008-as évnek minőségi ugrást kell jelentenie számunkra, jobban oda kell figyelnünk mindenre, a kollekciókra, a más termékek összhangba hozására a nadrágkollekciókkal, hogy egyre versenyképesebbek legyünk a fejlődésben lévő román készruhapiacon. A mi szegmensünk a felső-közép réteg. A belföldi piacra való átnyergelésnek köszönhetően a cég megmaradását már nem fenyegeti veszély, de ettől nem szabad elbizakodnunk...