Erősödik a hangja – vigasztalták magukat, majd sok álmatlan éjjel után gondoltak egy merészet s nagyot, és eldöntötték, hogy bölcsődébe adják, hadd kínlódjon vele más is. Ott is minden ok nélkül vonított, és elvárta volna, hogy legalább egy dada állandóan vele foglalkozzék. Nevelői már alig várták, hogy megszabaduljanak tőle, ezért időnap előtt átküldték az óvoda kiscsoportjába. Egyetlen erénye az volt, hogy tudott beszélni, és még annál is jobban tudott hazudozni. Amikor aztán délután le kellett feküdni, akkor beszélt, s ha nem foglalkoztak vele, vonított. A kiscsoportot vezető óvó néni még hazudott is két hónapot, csak hogy meneküljön meg tőle, és áttetette a nagycsoportba. Ott sem nagyon boldogultak vele. Egyszerűen örvendtek, amikor elérkezett az idő, első osztályba került, és így szabadultak tőle.
Írni, olvasni elég nehezen tanult meg, de számolni, azt jobbacskán tudott. Állandóan belekotyogott a tanító néni beszédébe, néha aludt, és akkor volt a legjobb, mert nem zavarta az órát. A tanító néni örvendett, hogy nyugdíjba megy, és nem akarta meggyűjteni baját egy kezdő, frissen végzett fiatal tanítónőnek, átengedte hát a második osztályba. És ez így ment egészen ötödikig. Az az igazság, hogy a szülők anyagi áldozatot hoztak érte, szponzorálván az iskolát, ezért aztán a pedagógusok elnézőbbek voltak a gyerekkel. Különben sem lett volna értelme megbuktatni, mert úgy még több oktatója életét keseríti meg, és még hosszabb időt tölt az elemi iskolában, még több osztály csendjét zavarja, hátráltatván az ott tanulók haladását.
Tanárai szabadulni szerettek volna tőle, és nem akarták, hogy még a következő évben is foglalkozzanak vele, mert annak semmi értelme. Tudták, hogy kutyából nem lesz szalonna, ezért nem buktatták meg, hanem inkább felfelé buktatták. Így, felfelé bukdácsolva eljutott az érettségiig. Akkor még nem voltak kamerák az osztályteremben, ahol az érettségi vizsgát megejtették, így sikeresen leérettségizett, és nem maradt más hátra, mint beiratkoznia az egyetemre. Filozófia szakra ment, mert szülei is látták, hogy ha munkáról van szó, akkor dolgozni ugyan nem szeret, de annál inkább elfilozofál arról, hogy miért nem lehet valamit véghezvinni. Az egyetemen nem volt semmi probléma. Tudta ő azt a régi mondást, éspedig, hogy ha oda egyszer bekerültél, akkor az Isten sem ment meg a diplomától. Ezek után mesterien mesterizett, majd némi pénzért összemásoltak neki egy doktori disszertációt, és szerencsésen ledoktorált filozófiából. Olyanféle munkahelyre vágyott, ahol nem kell reggel bemenni, csak ülni, munkaidő alatt esetleg lehet aludni, ha előző este kimaradt az ember, és felelősség semmi. Ilyen munkahelyet látott ugyan, de csak a televízióban. És az messze van, Bukarestben, a parlamentben. Ahhoz először is be kellene iratkoznia egy pártba, mert ha az ember nem vesz sorsjegyet, akkor semmi esély nincs, hogy nyerjen is. És beiratkozott. Közben szülei (mert milyen is a szülő) karrierjének indulását némi pénzzel is segítették. És a pártoknak mindig jól jön egy kis kampánypénz. Így tárt karokkal fogadták a megvesztegetést, és még állást is adott neki pártja. Mint már említettem, nem volt szavatartó, így csaknem ideális pártember vált belőle. A pártban szó szerint semmittevéssel foglalkozott, de arról egészen jól tudott beszélni. Aztán néhány hónapi tevékenysége után kollégái látták, hogy zsarnokoskodó, összeférhetetlen, megbízhatatlan, így hát itt is szabadulni akartak tőle. Nem volt, amit tenni, mert azzal fenyegetőzött, előáll azzal, hogy beosztása eléréséért vesztegetéshez kellett folyamodnia. Így, ha meg akartak szabadulni tőle, csakis felfelé lehetett buktatni. És buktatták. Mivel helyben másképp nem lehetett, hát parlamenti képviselőnek javasolták (egy olyan megyében, ahol senki nem ismerheti), hadd legyen megelégedve. És mit ad Isten, illetve a jó román választási törvény, bár alig kapott egy százalékot, bizonyosan véletlenül, az újraosztás után mégis bejutott a parlamentbe. Ott megállta, illetve megülte helyét, főleg azért, mert nemigen vett részt a parlamenti üléseken. Amikor viszont jelen volt, akkor beszélt, és így idegesítette társait. „Legjobb lenne pártelnöknek tenni – suttogták a kollégák –, mert akkor itt köztünk nem sok vizet zavarna.” Háttéralkukkal egyöntetűen megválasztották pártelnöknek. Populista ígérgetései és hazudozása egyértelműen besegített pártjának a következő választásokon elért sikeréhez, és bár pártja nem nagy arányban, de mégis bejutott a parlamentbe. Az államelnök, mivel haragudott a másik pártra, bosszúból őt javasolta miniszterelnöknek, és megbízta kormányalakítással. Alakított is, több párttal, egy szörnyszövetséget és parlamenti többséget. Rövid időn belül úgy nézett ki, csődbe jut az ország, az általa vezetett kormány hathatós segítségével. Közben állandóan az unió ellen agitált, így próbálván népszerűségre szert tenni. Európának feltétlenül meg kellett szabadulnia tőle, és nem maradt más hátra, mint az unióban ajánlani neki egy olyan beosztást, amiért saját országát – ahol már nagyon tüntettek ellene – otthagyja. Remélték, hogy mint a kutya, ő sem fogja megugatni saját új vackát, az uniót. Pártja az unióban az akkor éppen többségben levő alakulatokat tömörítő pártcsalád tagja volt, a populistáké. Mivel az igazi demokráciákban a hadügyminiszter nem katona, hanem civil, az unióban is kellett követni ezt a trendet, és gondolván, hogy mellékvágányra vezetik, betették az Európai Unió Katonai Törzsébe (EUKT). Ott éppen választások voltak, és nem tudták eldönteni, kit válasszanak meg maguk közül elnöknek. Két tábor volt, és mivel nem jutottak egyezségre, arra gondoltak, hogy odatesznek egy névtelen hozzá nem értőt, akit majd úgy irányítanak, ahogy akarnak. Mindkét tábor arra gondolt, hogy megvesztegetéssel majd a maga oldalára állítja Eleket. Így lett Elekből az EUKT elnöke. Ő meg, mint főnök, a törzs tagjainak tudta nélkül az unió nevében magához rendelte az összes tagállam hadügyminiszterét és az észak-atlanti szövetség (NATO) főparancsnokát az atomarzenáljaik indítási kódjaival és kulcsaival – úgymond – egyeztetés végett.
Miután mindezekre rátette kezét, bejelentette, hogy ezennel kezében a világ, és ha nem engedelmeskednek neki, akkor majd szerre felröppenti az atomrakétákat, és móresre tanít mindenkit.
Így lett a kis Elekből a nagyvilág ura.