Már nagyon régen vágytam arra a dobókockára, amit az angyal nekünk előlegbe hozott úgy két-három hete. Vagyis családunknak hozta a gyermekeink által. Az ajándékot, a dobókockát a Krisztus Király plébánián kaptuk a Fokolár lelkiség helyi képviselőitől, az ötgyerekes Mihály Magdikáéktól és a fokolarináktól...
A Fokolár lelkiséget Chiara Lubich alapította a II. világháború viszontagságai közepette, amikor javában dúlt a háború, amikor minden összeomlott, és világosan megmutatkozott, hogy minden hiábavalóság, egyedül Isten marad meg... A Fokolár lelkiség ökumenikus jellegű, az egységet éli. Ma 182 országban több mint kétmillióan követik, és legalább ötmillió emberhez jut el. Az egység lelkisége olyan egyesítő erő, mely a különbözőségeket a kölcsönös gazdagodás forrásává teszi, hozzájárul ahhoz, hogy kicsíráztassa az igazság és a szeretet magjait, melyek ott élnek a különböző kultúrájú, vallású és hitű emberek szívében.
A lelkiséget elkötelezettként és családban egyaránt élik. Nekem az tetszik a legjobban, ahogyan a kisgyermekekkel foglalkoznak. Amíg a szülők a templomban vannak, addig a gyermekeket fiatalok tanítják a dobókocka titkaira: elsőnek szeretni, mindenkit szeretni, ellenségemet szeretni, Jézust látni a másikban, megbocsátani mindenkinek. Elmesélték, hogy ahol élik az Életigét (havilapjuk címe), ott reggelente a gyerekek játékkal kezdik a napot, dobnak a kockával, és amelyik felére esik, azt próbálják egy napon át, egy héten át megcselekedni. Este pedig beszámolnak a családtagok arról a csodálatos kalandról, amelyet a dobókocka titkai rejtettek...
Szerintem érdemes dobókockát kérni az angyaltól.
