Nemrég előkerült a Székely Nemzeti Múzeum fotótékájából két igen értékes fényképnegatív: Gaál Sándor portréja, illetve a Gaál Sándort és Sombori (Salamon) Sándort ábrázoló kép.
A történet azért érdekes, mert eddig csak egy kép volt ismeretes Gaál Sándorról (nemrég volt halálának 40. évfordulója, és ez alkalomból kopjafát állítottak eddig jelöletlen csernátoni sírjához). Ez a kép jelent meg először az Új Élet 1970/1. számában (Sombori Sándor: A két Gál Sándor, az ezredes és a mérnök), az eredeti fénykép pedig megtalálható a múzeum csernátoni részlegén, a Damokos-kúriában és különféle kivágásokban az interneten is (1. fotó). A Háromszék napilapban 1995-ben megjelent egy cikksorozat (Sombori Sándor: Egy szentgyörgyi remete: Gaál Sándor, a tudós), amelyben a szerző visszaemlékezik a fénykép születésének körülményeire:
„Kértem, menjünk az udvarnak egy még napfényes pontjára fényképezni. – Mit vétettem én magának, hogy le akar fényképezni? Az nekem a világ végén van. De majd ide állok a ház elé, megtámaszkodom a falnak, maga meg nyissa ki tágasra a masina redőnyzárát, adjon hosszabb időt az exponáláshoz: meglesz a kép. Elkattintottam a gépet, de szerettem volna, ha vele együtt vesz le valaki. Egy fehér kötényes asszony haladt arra, ajánlkozott, hogy ő majd elkattintja, csak mutassam meg, hol s mit. Megtörtént a fényképezés, bementünk az épületbe.” (Háromszék, 1995. június 16.)
E második fénykép után kutakodva az azóta már megszűnt Új Élet szerkesztőségébe látogattunk el, arra gondolván, hogy ha ott jelent meg először a fénykép, akkor ott kellene lenniük a negatívoknak is. A néhány szerkesztő, akivel kapcsolatba léptünk, egyike sem tudta, hova került az akkoriban egyetlen magyar képes újság fénykép- vagy negatívtára. Tehát holtvágányra jutottunk. A csernátoni múzeumban – ahol megtalálható a portré eredeti pozitívja – Hasszman Pál muzeológus sem tud a negatívok hollétéről.
Közben a Gaál Sándor, a mérnök dokumentumfilm készítésekor (RTV Magyar adás, http://www3.tvr.ro/magyar/2012/10/erdelyi-feltalalok-gaal-sandor-a-mernok/) előkerült egy addig ismeretlen második Gaál Sándor-portré is (2. fotó). Bodó Barna újságíró bocsátotta rendelkezésünkre, aki a 80-as évek elején írt néhány cikket, amelyben Gaál Sándor elsőbbségét tárgyalja a ciklotron feltalálásában (Bodó Barna: Ki fedezte fel a ciklotron elvét? E. O. Lawrence vagy G. S.?, Tett, 1981/1.; Bodó Barna: Ki volt Gaál Sándor?, A Hét, 1982/45.). A két portré bekerült a filmbe, de a harmadik – Salamon Sándorral együtt – még nem volt sehol.
És ekkor bukkant rá teljesen véletlenül (vagy nem?) Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató, aki a Székely Nemzeti Múzeum fotótékájában a régi negatívokat leltározta. Íme, közzétesszük ezt az igen értékes képet is (3. fotó), hiszen egy olyan embert ábrázol, akire és akinek munkásságára büszke lehet nemcsak Sepsiszentgyörgy vagy szűkebb hazája, Erdély, hanem az egész magyarság is.
Mellette néhai Sombori Sándor tanár, író, újságíró, aki felismerte Gaál Sándor tehetségét, és több ízben is próbálta felhívni rá a közvélemény figyelmét (Új Élet, 1970/1.; Megyei Tükör, 1971. november 28.; Háromszék, 1995. június 16., 17., 20., 21., 22.), illetve segített Sándor bácsinak, hogy tudományos munkái eljussanak a szakmai körökhöz elbírálás, esetleg közlés végett.
Miholcsa Gyula
