A sepsiszentgyörgyi új kórház
Az új kórház építésének előzményeivel legújabban Cserey Zoltán történész foglalkozott. A Székely Nép egyik 1910. márciusi száma arról számolt be, hogy az új kórházépület helyének kijelölése hatalmas vitát kavart. Tervek, elképzelések születtek. Többen a régi, az 1853-ban épült kórház átépítésében látták a megoldást.
Miután a szakértők rámutattak, hogy az átalakítás költségeiből már újat is lehet építeni, újabb terveket kezdtek szövögetni. 1911-ben még mindig az új kórház helyének kijelölésével foglalkoztak. Végül a városi tanács úgy döntött, a Kőház nevű kertből ingyen hatholdnyi telket adományoz kórházalapítás céljára. Gondolkodtak azon is, hogy a tanítóképző régi épületét újítsák fel, tervezgették azt is, hogy Szemerján építsék fel az új kórházat. Az orvosok – élükön dr. Fogolyán Kristóf igazgatóval – úgy vélték, helytelen lenne a poros országút mellett, a város déli részére építkezni. A központhoz közelebbi, a régi kórház melletti magaslatot javasolták ehelyett.
A korszerű kórház felépítéséhez szükséges pénz előteremtése érdekében dr. Fogolyán Kristóf a fővárosba, Budapestre utazott, ahol a magyar kormány 400 ezer korona támogatást ígért e célra. Az épület tervét Kós Károly neves műépítész készítette el. Kós Károly már korábban, a Székely Nemzeti Múzeum tervezése idején kapcsolatba került dr. Fogolyán Kristóffal. Közösen tanulmányozták több nyugat-európai kórház tervét, majd a helyszínen közösen jelölték ki az épület helyét. Kós ezeket írta: „És akkor ősszel jutottam hozzá eddigvaló legjelentősebb építészeti megbízatásomhoz.” Korábban már készült egy terv, azt a budapesti Bierbauer kiváló építészmérnök képzelte el. Azonban a Bierbauer által tervezett kórházépületet a helyi orvosi szakértő bizottság sem építészetileg, sem térbeli elhelyezése alapján nem tartotta megfelelőnek. Úgy gondolták, nemcsak a szemerjai elhelyezés nem jó, hanem funkcionalitása is korszerűtlen. Az épület maga kaszárnyaszerű, külső formájában a budapesti Nagykörút „vakolat-neoreneszánsz stílusát” követi. A vármegye ekkor Kós Károlyhoz fordult. Azt kérték, hogy a kórház a város központjához közelebb, lehetőleg „a régi kórház feletti többhektáros, tehát tágas, keletre néző domboldalon” épüljön. Formájában „pavilonrendszerbe” és „külső megjelenésében rendeltetésén kívül fejezze ki a székely város és a székely nép sajátos építő, formáló szemléletét”.
A terv 1914 januárjában készült el. Időközben kitört az első világháború, ennek ellenére beindult az építkezés. Orosz hadifoglyokkal utat építettek a kórház központi épületéhez, megásták és terméskőből lerakták az alapokat is. Bár egyértelműnek látszott, hogy a háború miatt „az új kórházépület nem lesz felépíthető, mégis az örök tervező és fáradhatatlan Fogolyán Kristóf” elkészíttette Kós Károllyal az anya- és csecsemővédelmi pavilon tervét, amely a központi épülettel szemben állt volna. Sajnos, ez soha nem készült el. Az adminisztrációs épület tervét (is) Kós Károly állította össze, amely „vörösbe” még a háború idején felépült. „A kórházi épületegyüttes befejezését – írja Cserey Zoltán – több évtizedre elnapolták, véglegesen csak a II. világháborút követően adódott erre lehetőség.”
(folytatjuk)
