A magyarországi Végső Vár Alapítvány támogatójának, Robert Yugovich volt maffiavezérnek újabb kötete jelent meg. Olja Popescu Moldovából származó, csinos, serdülő lány, akinek sorsát Gorcu falu papja választja ki, s ez elindít életében egy láncreakciót: sosem lehet önálló, folyamatosan pénzért adják-veszik, akár a piacokon seftelő lókupecek, feldicsérve portékájukat. De vajon hogyan tűri ezt a kislány, később pedig a temperamentumos nő?
Régóta foglalkoztat a kérdés, miként lesz egy nőből prostituált, illetve hogyan képes lerendezni önmagában a tényt, hogy testét árulva tartja fenn magát. Az emberiség nagy része megbotránkozva veszi tudomásul a prostitúció jelenlétét a világon. Elfelejtik feltenni magukban a kérdést: vajon akkor is létezne kis Földünkön ez az „iparág”, ha nem lenne rá kereslet? Igen, iparág, mégpedig a legősibb. Erről olvashatunk Robert Yugovich legújabb kötetében, mely az Olja címet kapta. Könnyed olvasmány, nehéz napok után.
A nem épp kellemes történet Moldovában, Gorcuban kezdődik, a gazdaságilag fejletlen ország egyik legeldugottabb kis falujában, ahol hiányos az infrastruktúra, magas a munkanélküliségi és az elhalálozási ráta. A helység papja szárnyai alá veszi a legszebb serdülő lányt, s megígéri neki, hogy segíti a továbbtanulásban. Tizenöt évesen viszi el a városba, megtanítja neki a legfőbb etikai szabályokat, ruhákat vásárol, majd visszaélve a lány ártatlanságával-tudatlanságával, eladja az orvostanhallgatók kollégiumának 10. emeletén zajló események felelősének. A kis szőke Olja még fel sem fogta a vele történteket, amikor a pap és a kollégium igazgatója megerőszakolták, s vigyorogva az ágyon hagyták egy cigaretta erejéig, mint a megunt játékot, melynek presztízse megegyezik a hősnőével, hisz mindkettő gazdája szemében csupán tárgy, melyet rövid „pihenés” után újból előkotor a sarokból egy időre.
Az ártatlanságát elveszítő lány magánkívül van, lehetetlen számára elfogadni, hogy egy darab húsként kezelik, nem adják meg a kijáró tiszteletet, s szülei nem érdeklődnek hogyléte felől. Aztán egy nap rájön: sem a múlt, sem a jelen nem változtatható, ellentétben a jövővel. Elkezd dolgozni. Kuncsaftjaival mindig kedvesen bánik, sosem végez fél munkát, ezzel hajtva a vizet a saját malmára. Az átlagbevétel megsokszorozódik, s hirtelen többen elkezdnek érdeklődni Olja iránt. Megkeresett pénzét félreteszi, gondolván: szülei talpra állásához szükség lesz rá. Ám ők, sejtve lányuk pénzkereseti módját, elutasítják azt, s hazalátogatása alkalmával kis híján meglincselik. Csupán húga hisz benne, akinek ígéretet tesz, hogy megszabadítja a nincstelenségből.
Bekerül a pornófilm-iparba, s így utazik el Moszkvába, ahol élete legcsodálatosabb hónapjait tölti. Az ebben a világban oly divatos nő-nő típusú kapcsolat iránti vágya is megmutatkozik. Ám a lányregény-hangulat megtörik, Olját elrabolják, és visszaszállítják Európába, Magyarországra – több társával együtt. Lókupec módjára válogatják az alvilág emberei őt és társait. A kötet egészében többször megfogalmazódik a gondolat: az ebben a helyzetben élő nők, még ha önként vállalkozó hölgyeknek, esetleg „magánvállalkozóknak” is tűnnek, sosem lehetnek teljes mértékben önállóak, hisz mindig függnek „gazdájuktól”.
A történet folytatódik, Olja nehéz sorsa is. Ezúttal azonban luxuskurvaként dolgozhat. Havi tizenötezer eurót is megkeres, ámbár a munka mennyisége és tempója drogfogyasztásba hajszolja. Belőve könnyebb eltűrnie kuncsaftjait, munkáját, önmagát. Rájön az összefüggésre: a közélet nem más, mint a maffia előszobája. Mindenütt korrupt hivatalnokok, rendőrök, bírók, akik alvilági berkekbe bejáratosak, s akik az ő bájaira kíváncsiak. Makacssága miatt azonban távoznia kell erről a munkahelyéről, birtoklója Hollandiában adja el a szerb maffiának. Itt legálisan folytathatja mesterségét, ámbár karrierje során itt is a legnehezebb számára érvényesülni. Először fordul elő vele, hogy napokig nem keres. Amszterdam piros lámpás utcáin azonban nehéz túlélni, kötelező a három hónap „előkészítő” még számára is Alkmaarban. A halál, a gyilkolás érezhetően a társaságában van, a maffia nem ismer tréfát. Olja ismét rászokik a drogokra, ha tompa, akkor a meló is jobban halad. Húga kimentése a nyomorból már csak távoli álom, emlékfoszlány, ködös, mint a hűvös őszi reggelek.
Aztán csöbörből vödörbe: Amszterdamba kerül, jól keres, megismerkedik leendő férjével. Az események magával ragadják, napjairól s önmagáról csak látszólag felel, boldog önkívületének pedig férje miatti letartóztatása vet véget. Ekkorra már a gyógyszeripar döntött családja s szülőfaluja sorsáról. A falu papjának bátorítására egy új vírus elpusztítására való kísérletezés áldozatai lettek, s csupán Olja húga élte túl a történteket, ám ő börtönben ült a lelkész ellen elkövetett gyilkossági kísérlet okán, míg amaz több kitüntetésben is részesült.
A kulcsszó a korrupció. Az érdekek felismerése, a manipuláció jelenlétének elfogadása, az, hogy mi sem vagyunk előnyösebb helyzetben Oljánál, hisz sorsunkról, mindennapjainkról csak részben dönthetünk. Oly erősek és hatalmasok talán mi magunk sem vagyunk, hogy a marionettszálakat elvágjuk. Mozgatnak, s mi egyetlen füttyszavukra táncolunk. Na és a történet vége? A kötetben folytatása következik…
Bencze Melinda