Akárhová megy az ember Nyugaton, minden régiónak megvan a maga történeti zászlaja, fesztiválja, sajtmárkája, könyvtára és várkastélya. Mindegyikük mond valamit a helyről, hozzájárul a vidék kulturális gazdagságához. Miért ne volna nekünk is effélénk?
Alapjában mi a bajunk a magyarokkal? Nincsenek itt legalább ezer éve? Nem védték a határunkat? Tudja-e bármelyik román, hány magyar halt meg azért, hogy megvédje Erdélyt a töröktől meg a tatártól? Egy se tudja. Mert szemünk és fülünk csak Mihály vajdára nyílik. Mert a tankönyveinkben nincsenek benne más nemzetiségek hősei, akikkel történetesen közös a történelmünk, amely most már igazán végződhetnék békében.
Azt hiszem, hogy a székely zászló körüli botrány csak a magyarországi szélsőjobboldal malmára hajtja a vizet, hogy mondhassák: a románok primitívek. Ez csak mindkét fél nyomorúságos nacionalizmusát erősíti.
Csak azoknak használ, akiknek be kellene indítaniuk a gazdaságot, s ehelyett nincs más ötletük, mint hogy beindítsák a gyűlölködést.
Ezért vetem föl ezt ma. Drága magyarok, mivel román állampolgárok vagytok, akárcsak én, a ti történelmi jelképeitek az enyémek is. Az lehetetlen, hogy büszkélkedjünk a teutonok, a Német Lovagrend által épített törcsvári (Bran) kastéllyal, nem pedig Ion bátyóval, s hogy ebből ne vonjunk le semmiféle logikai következtetést.
Ma én is székely vagyok. Az első székely Argeş megyében!
TGM fordítása
