Az erdélyi himlőoltás bevezetésével felzárkóztatja Erdélyt Nyugat-Európához. 1802-ben saját költségén adja ki A kolozsvári tehénhimlőről című könyvét. A második kiadást a Főkormányszék vállalja, és a vármegyék 400 példányban osztják ki. Nyulas írt más tájékoztató röplapot is, mint amilyen az a népszerűsítő munka, amely a bolondbúza mérgezési tüneteit, illetve a szarvasmarhamételyt ismerteti.
Amikor 1806-ban országos főorvosi megbízatást kap, tevékenységét azzal kezdi, hogy pontosan felméri Erdélyország orvosi ellátásának színvonalát. 1807-ben személyesen járja végig Erdélyt, ellenőrzi az egészségügyi viszonyokat, az orvosok és bábák felkészültségét, a gyógyszerellátást, a gyógyszertárakat, a katonakórházakat, a börtönöket stb., majd 95 oldalas jelentést állít össze. Bírálja a börtönök higiéniai feltételeit. Megjegyzi, hogy azokba a „nedves lyukakba” olyan alacsony ajtók vezetnek, hogy oda csak négykézláb lehet bejutni. Az elítéltek élelmezését és a betegellátást sem tartja megfelelőnek, ezért követeli a börtönviszonyok javítását, melyről jelentést kér.
Szabályozza a gyógyszertárak működését. A gyógyszerészek számára kiadott Instructio pro apothecariiss (Utasítás gyógyszerészeknek) szabályzata évtizedeken át etikai kódexként, viselkedési normaként szolgál. Nemcsak a gyógyszertárak működését szabályozza, hanem a gyógyszerész etikai kötelezettségeit is. Felhívja a figyelmet arra, hogy a drága külföldi gyógynövények helyett érdemes itthoniakat használni. Arra próbálja kötelezni a gyógyszertárak vezetőit, hogy vásárolják meg a Petrus Sigerius által összeállított Herbarium vivumot (Élő növénygyűjteményt), mert abból megismerhetik az „itthon honos gyógynövényeket”. Végül arra az elhatározásra jut, hogy ő maga fog egy teljes hazai gyógynövényjegyzéket összeállítani.
Mint az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság tagja vallja, hogy a magyar szaknyelv megteremtése is sürgető feladat. Az orvostudomány, a vegytan, a növénytan és más tudományágakban nagyszámú, ma is ismert és használt szakkifejezést honosít meg. Mindezek mellett érdeklődik Erdély ásványvizeinek felhasználása és feltárása iránt. Fő műve, a háromkötetes Erdélyországi orvos vizeknek bontásáról közönségesen Kolozs­váron jelenik meg 1800-ban. Úgy gondolja, hogy Erdély gazdag gyógyfürdőit jobban ki kellene aknázni, mert azzal nagyobb nemzetgazdasági haszonra lehet szert tenni. „Az egészség önként buzog számunkra a földnek gyomrából”, és azt jó „móddal hasznunkra” kell fordítani. A gyógyfürdők fejlesztését Erdélyország főorvosaként támogatja. Nyulas Ferenc „a hazai kémia és ásványvízelemzés” úttörőjeként javasolja Erdély természeti gazdagságának felmérését. Az államnak megfelelő javadalmazással tudósokat kellene alkalmaznia – vallja Szotyori József – az alaposabb kutatások elvégzésére, mert az előre lendítené a gazdasági fejlődést.
Nyulas Ferenc aktív, szervező-irányító életpályája 1808-ban megszakadt. Korai halála nagy veszteséget jelentett az erdélyi orvostársadalomnak. Egyike volt azon önzetlen erdélyi orvosoknak, akik népük felemeléséért dolgoztak. Sürgette a tudományos kutatómunka ösztönzését, és rámutatott arra, hogy azt csak hivatással lehet végezni.