Meghitt körben, a Háromszék hűséges olvasói jelenlétében mutatkoztak be lapunk szerkesztői Zabolán. Farcádi Botond főszerkesztő és Ferencz Csaba gazdasági igagzgató rövid bemutatói után Bogdán László író, költő verseket olvasott fel, Kádár Gyula három saját kötetét mutatta be, valamint szólt A székelység története tankönyvről, melynek elkészítésében részt vett. Kisgyörgy Zoltán igaz, humoros történetei hangos kacagásra fakasztották a közönséget, a jókedvet fokozta Kuti János Zaboláról szóló tárcája.
A találkozón részt vevő Pozsony Ferenc egyetemi tanár – aki egy nappal korábban a csángó múzeumban mutatta be a község monográfiáját – a cigánykérdést boncolgatva kifejtette: Székelyföld hosszú távon akkor maradhat fenn, ha meg tudjuk őrizni magyar anyanyelvű cigány szomszédainkat. Magyar anyanyelvűek, még vállalják a közösséget velünk – hívta fel a figyelmet. Habár a hivatalos népszámlálás eredményei nem mutatják a valós arányokat, sok iskolában több a cigány gyerek, mint a magyar, így például Zabolapáván is – fejtette ki. Nagy empátiával, türelemmel kell a cigányság felé fordulni, az iskolai oktatáson túlmenően is. A cigánykérdést nem lehet felzárkóztatás nélkül megoldottnak tekinteni – összegezett.
A cigánysággal kapcsolatban Hegyeli Győző megfogalmazta: könyvtárosi tapasztalata, hogy a romák nem fordulnak saját kultúrájuk felé, előnyben részesítik a magyar népmeséket. Demes Botond alpolgármester egy másik aspektusra hívta fel a figyelmet: többen „határőrként” viselkednek, azaz a mezőn, a határban gyűjtögetnek. Ádám Attila a polgármesteri hivatal kinnlevőségeivel kapcsolatban említette: a roma közösség több tagja tartozik a hivatalnak adóval, büntetésekkel, amit gyakran be sem lehet hajtani, hiszen nincs nevükön ingatlan, autó.
Végszóként Pozsony Ferenc elmondta: mindezek ismeretesek előtte is, de türelemmel, törődéssel elérhető felzárkóztatásuk, erre más olyan országokban is van példa, ahol korábban kezelhetetlennek tartották a cigánykérdést. Szerinte ez már nemzetpolitikai kérdéssé nőtte ki magát.
