Nevetve mondja: ahogyan a szájam kitátottam. V. Rózsa József gyermekei a pisztrángtenyészet medencéi, az ikrakeltető és ivadéknevelő mellett, a mostani vastag hópaplan alatt melegedő formás házban nőttek fel, az Ojtoz vizét a derítőtóba, majd onnan a medencékbe zubogtató vízesések zenéjét hallgatva. A halastavak felé utat mutató fenyősort is apja, v. Rózsa József ültette. Mára áthatolhatatlan sűrűségűvé cseperedtek. Laci fiúk bátyjával, Rózsa Józsival néhány évi megszakítás után újra elvállalta a haltenyésztés mesterségét, újra felfuttatta a lerobbant haltenyészetet. Évente négy tonna pisztrángot tenyészt, aminek karácsonykor és az új esztendő közelében rendkívüli a keletje. Laci most nénjével, Jeneiné Rózsa Jankával az ojtozi Anselmo kastélyszálló vendéglője számára meregeti a halakat, de jut száz darab a sepsiszentgyörgyi Szent György pince számára is. Magam is vásárolok tízet. Két kiló huszonöt dekát mutat a mérleg nyelve. Az összehasonlítás kedvéért mondom, hogy a hal kilója tizennyolc lej. Nézzünk szét a piacon, hogy a disznó- vagy a marhahús kilójáért mennyit kérnek.

Az erdészet ojtozi pisztrángtenyészete mindig is vonzotta magához a természet szerelmeseit. V. Rózsa Jóskával évtizedekkel ezelőtt ezen a tanyán nagyokat lehetett — illetve kellett — politizálni. Ilyenkor csak kapkodta a fejét az ember, hogy ebben az eldugott erdei fészekben honnan ez a tájékozottság. Ha megkívánta a vendég a pisztrángot, vágott egy apró kockát a kerítés mellé kiakasztott nyers húsból, horogra tűzte, s a halasmedencében egy egész halraj rabolt rá az eledelre. Mára megváltozott a helyzet, a nyers húst, a vágóhídi hulladékot a granulált haltáp váltotta fel.

Szóval, Rózsa Laci az erdészet alkalmazottjaként újra pisztrángos ember. Előre borítékolható, hogy nyári szezonban, amire ismét híre kel az ojtozi pisztrángtenyészetnek, százak zarándokolnak ide halért, jó levegőért, gombáért s erdei gyümölcsért. Szombat-vasárnaponként Ojtozból, az Anselmo kastélyszállótól lovas szánt is lehet bérelni a nyolc kilométeres szánkózásra.