Majdnem két éve új lelkésze van a vajnafalvi református gyülekezetnek – hívta fel a figyelmünket régi ismerősünk, Varga József mérnök, presbiter, mert felette élénk itt a gyülekezeti élet.
– Tudjuk, Vajnafalva ma különálló gyülekezete a fürdővárosnak – mondtuk Orbán Lajos és Orbán Judit lelkész házaspárnak, akik bár Erdélyország más tájairól jöttek Orbaiszékre, úgy vélik, hamar vajnafalvinak érezheti magát bárki, mert felette összetartó és lelkes ez a gyülekezet.
– Megkönnyítjük a szerkesztő munkáját, átadjuk a Kovászna II. – Vajnafalva református gyülekezet Szőlőtő című lapjának friss számát és a Gyülekezeti tükör címmel megjelenő kis füzeteinket, melyek segítenek majd betekinteni az aránylag fiatal gyülekezet életébe, amely 1930-ban építtetett magának új templomot, de alig másfél évtizede vált el az anyaegyháztól – mondta a lelkész.
S hogy írásunk valamelyest igazodjék címéhez, ahhoz a Harangszó felcímmel megjelenő füzetek egyikét vesszük segítségül, amelyből megtudjuk, hogy 2008 a harang éve volt a vajnafalvi kálvinisták számára. Történt ugyanis, hogy a 2006. esztendő zord telén megrepedt, és „elvesztette hangját” az 1876-ban a westfálialai Bochumban öntött harang. Most, mint aki jól dolgozott sok-sok éven át, a templomban pihen. 2008-ban a presbitérium meghirdette a Harang Éve programot, gyűjtést indított, és Rácz Sándor marosvásárhelyi harangöntőtől új harangot rendelt. Önerőből, a lelkes külföldi segítők és egy partnergyülekezet adományaiból készült harang 2008-ban újzsenge alkalmával megszólalt. Azt csak kuriózumként mondjuk el, hogy a régi latin nyelvű feliratot – O Rex gloriae veni cum pace – őrző harang mindennap megszólal.
– Volt a vajnafalviaknak egy régebbi templomuk is.
– Igen. Egy fatemplom, fa haranglábbal, azt használták majdnem nyolcvan éven át, de nagyon megviselte az idő. Ezt észrevette Havadtőy Sándor tiszteletes, és elkezdődött a mai templom építése. Két évig épült, 1930-ban fejezték be. Eredetileg Debreczeni Lászlóval terveztettek egy szép templomot, de ez valami miatt abbamaradt. A jelenlegi templomunk, melyet végül is helyi építészek terveztek, éppen nyolcvanéves, tavaly szeptemberben ünnepeltük évfordulóját. Két évvel ezelőtt, amikor ide kerültem, már felújított templomot találtam itt – mondta a lelkész. – Előterében valóságos emlékpark alakul, ott a trianoni emlékmű és a cserkészkopjafa, konfirmandusok emlékkopjája, a templomépítő lelkipásztor, Havadtőy Sándor kopjafás síremléke. Sajnos, vagyoni állapotunk nem a legrózsásabb. Erdőink és mezőgazdasági területeink sorsának, tulajdonjogának helyzete nem az én lelkészkedésem alatt alakult. Volt az állomás melletti Ingovány nevű helyen mezőgazdasági területe az eklézsiának, ami – tudtommal – a kezdet kezdetekor elúszott, pontosabban nem kapta vissza az egyház. Kárpótlás címen kaptunk vissza egy beerdősödött legelőt a sípálya mellett, és most folyik tulajdonjogának dokumentálása, várjuk, hogy megkapjuk a birtoklevelet. Van erdőterületünk, csereerdőnk is, nem a legjobb minőségű, fenyős is, amit éppen valami betegség támadott meg.
Orbán tiszteletes elmondta továbbá: aktív szerepet vállaltak az egyházközség mellett működő szervezetek. A nőszövetség tagjai, miként eddig is, segédkeztek a szeretetvendégségek lebonyolításánál, például az idősek vasárnapján. A cél itt is az, hogy minél többen felfedezzék, jó valahová tartozni, ahol várják őket, és ahol beszélgethetnek gondjaikról, nehézségeikről, örömeikről. Örömükre szolgál a cserkészek csapata, mert látni-érezni, hogy a cserkésznyakkendőt viselő fiatalok talán kicsit másabbak, jobbak, fegyelmezettebbek. Parancsnokuk képzett pedagógus. Büszkék a vajnafalviak a 25 tagú Hozsánna kamarakórusra, amely minden jeles rendezvényen a bensőségesebb-vallásosabb hangulat megteremtője. Szakképzett, gyakorlott karmesterük Gyerő Katalin, aki önkéntesen végzi munkáját.
– Nagyon életrevaló és vállalkozó szellemű a gyülekezetünk – mondta Orbán Judit lelkész. – Bármilyen tervünkről, elképzelésünkről beszélünk híveinknek, a presbitereknek, nem azt mondják, hogy majd meglátjuk, kivitelezhető-e, hanem azt, hogy vágjunk bele. Most is terítéken két programunk, hozzálátunk, még akkor is, ha kimenetele még bizonytalan. Tanfolyamot akarunk indítani, mellyel pótolnánk azt, ami kimaradt egy gyerek, egy fiatal életéből, amit esetleg fel kellene frissíteni: a szentírás bevitelét az életbe. Ez három hónapig tartó, heti kétórás kurzus lenne. Ezzel próbálkozunk, és imaközösség is indul hamarosan a gyülekezetben – havonta egyszer a gyülekezetért és a gyülekezetben. A rászorulókért imádkozna nem a lelkész, hanem a gyülekezeti közösség.
