Évtizedénél is több annak, hogy Sugásfürdőn találkoztunk, akkor amolyan vendégház-gondozóként, ki csendes magányában Petőfi életútját rajzolta meg 100x75 cm nagyságú duplex kartonra. Mint mikós diákok, ismertük egymást, s bár ő egy évvel alattunk járt, kis fürge, mindig izgő-mozgó alakját nem lehetett feledni. Akár „biciklis” embernek is lehetne nevezni: hidegben, hóban és esőben is gyakran látni őt pedálozni, nemrég Kálnoktól több tíz kilométer távolságra láttuk száguldozni, pedig már egy-két esztendővel túl van hetvenedik életévén. Az biztos, hogy a messzi környéken sincsen rajta kívül még egy, aki annyira ismerné a költő életútját, mint ő, Nagy-Magyarország minden települését, ahol az író élt, verset írt. Szobájának polcán egész gyűjteményét látni a Petőfivel kapcsolatos irodalomnak, s olyan Petőfi-ábrázolás sincs, amit ő ne ismerne. Távol áll attól, hogy digitálisan szerkessze térképeit: kézzel készülnek, segítségül véve a rajzkészséget, amit még a Mikóban Gödri tanár úr fejlesztett ki arra termett tanítványaiban, no meg a ma már letűnőfélben levő színes filctollak világát.
– Honnan ez a szenvedély?
– Mikós diákként 1952-ben dr. Izsák József magyar szakos tanárunk irányításával közösen készítettük el Petőfi életút-térképét. Régi vágyam volt egy szebb, nagyobb térkép elkészítése. 1983-ban sikerült is megrajzolnom egy szépet, amivel el is mentem Budapestre, bemutattam, és odaajándékoztam a Petőfi Irodalmi Múzeumnak! Erre büszke is vagyok. Amit most készítettem magamnak, talán a legrészletesebb: Kiskőrösről indul az „életvonal” és Fehéregyházánál fejeztem be, hiszen itt tűnt el a költő a Héjjasfalva felőli síkon 1849. július 31-én. Legalábbis Gyalókay Lajos is arra emlékezett, hogy itt látták utoljára, szólították, hogy üljön fel a menekülő szekérre, és ő annyit mondott: „Potomság!” Szerintem az volt az utolsó szava.
Nem szálltunk vitába Szabó Lajossal arról, hogy most – főleg a Magyarok Világszövetségének ügyködése folytán – újra-meg újra fellángol a „hol halt meg Petőfi?” kérdés. Nézegettük a „kidolgozott” térképet, rajta a címet, bejegyzést: Egy gondolat bánt engemet... A költő halálának 190. évfordulójára készítette vitéz Szabó Lajos, Kálnok 29 sz. Felolvasott egy előre elkészített szöveget, hangsúlyozva, hogy térképe amolyan szemléltetőeszközként lenne használható magyar irodalomórák alkalmával. „Munkámat ne tekintse senki művészi alkotásnak, csupán kötelességemnek tettem eleget önmagammal szemben. Úgy vélem, ha többet nem is tudok, bár ennyit adózhatok a magyar líra üstökösének.” Mi pedig így folytatjuk: ha Szabó Lajos térképének másolata valamelyik iskolában – szemléltetőeszközként – a falra kerül, Lajos barátunk álma, hogy az ismereteket tovább kell adni, beteljesül.