Ha a Szentföld környékének tájait jártuk, egy-egy információ erejéig Winkler Imre segítségét is igénybe vettük, olykor pedig – főleg a Pro Natura-mozgalom idején – szívesen voltunk társaságában. Nem létezett témakör, amelyben ne lett volna jártas: helytörténet, várromok, borvízforrások, nagy erdő- és tájismerő.
Faragott munkái, különleges kopjafái arról tanúskodnak, hogy a vésőt is tehetséggel kezeli, és az utóbbi évtizedben a kőfaragásban is jeleskedett. Kézdikőváron rácsodálkoztunk alkotására, a lángcsóvából kiemelkedő Szent Lőrinc-mellszoborra, amely valóságos jelképe a mélyen buzgó katolikus szentföldi településnek, templomának védőszentje. A 69. életévét taposó nyugdíjas udvarán újabb meglepetésben volt részünk: Szent István királyunk büsztjét faragta meg egy általunk e tájon nem ismert kőzetből.
– Hogyan került a Szentföldre a Winkler család? – kérdeztük.
– Volt a kézdivásárhelyi Kanta-templomnak egy sváb eredetű, Winkler Leopold nevű papja a XVI. század végén. Magával hozta két öccsét is mint fémmegmunkáló szakembert. Ez az adat még Trefan Leonárd (1875–1945) atyától származik, akinek az édesanyja Winkler leány volt. Az atya nevét felvette a polyáni iskola. Nos, a két testvérből az egyik itt telepedett le. 1711-ben ebben a faluban nősült egy Winkler Leopold István nevű ősöm. Fémmunkás kovácsember volt ő is. Nagyapám Winkler Ferenc volt, én őrzöm belépőjét a Győri Ágyúgyárba. Egy Winkler Ferenc nevű bírója is volt Polyánnak. Ennek egyenes és oldalági leszármazottjai, több ilyen nevű család élt és él még ebben a faluban. Megpróbáltam összeállítani egy családfát is. Volt itt egy Winkler-féle műhely, ott gyártották a fagerendelyes vasekéket, a kor modern ekéjét innen szállították Moldvába. Nagy volt a meglepetése édesapámnak, amikor foksányi katonáskodása idején meghallotta, hogy a gazda kiáltotta a mezőre indulónak, hogy „vidd magaddal a winklert is!”
Vendégfogadóm elmondta: élete legnagyobb baklövése volt, amikor engedett a faluközösség unszolásának, és a rendszerváltás után az akkori megmentési front és a megyeiek biztatására elvállalta a polgármesterséget, és belekeveredett – akarva, nem akarva – a 18-as földtörvény forgatagába.
– Egy darabig a család és a rokonság földjein dolgoztam – folytatta –, próbáltam megismerni, hogy miképpen lehet megélni a földművelésből. Nehezen, semmire sem volt pénzem. Egy darabig erdészkedtem, majd Esztelneken dolgoztam, földmérői kiképzést végeztem, és kataszteri szakemberként dolgoztam a kézdiszentléleki önkormányzati hivatalban.
– Összegezzünk, szedjük csokorba műkedvelő-művészi tevékenységét.
– Szerettem tervezni a növényornamentikát, székely motívumokkal. Ezeket lehet viszontlátni a kőből faragott kapuk oszlopain, amit aztán néhai Pap Sándor faragott ki. A falu központi parkjába egy kettős, millenáris-millecentenáriumi kopját készítettem Erdély címerével. A 2000. esztendőben összesen öt monumentális fakeresztet faragtam. Sorolom. Szentjános tatárok pusztította egykori falu templomromja mellett áll az egyik. Ritka dolog, hogy egy teljesen elpusztult falunak emléket állítottunk. Egy öt méter magas szentkeresztem áll a falu fölött, a Kőbánya-tetőn, egy másik Assisi Szent Ferenc emlékét őrzi a Gyertyánosi csángótelep iskolája előtt. Készítettem egy millenáris faragott emlékművet Kézdiszentlélekre, ami most az Apor István-iskola udvarán látható, mert helyére állították később a központi Szent István-szobrot. Van egy dunántúli típusú csónak-fejfám a Nyerges-tetőn, hat Tolna megyei polgármester rendelte meg, rajta a nevük és egy Kányádi-idézet. A Duna-parti Dag templomában áll egy diófából készült, 1,1 méter magas Jézus Szíve szakrális alkotásom. Ennyi.
– Bátorság kellett kőből emberalakot formálni.
– Balogh Tibor kézdiszentléleki polgármester biztatott, hogy formázzam meg Kézdikővár számára Szent Lőrinc vértanút. Valóban kihívás volt. Szentléleki perkői, világos színű homokkőből faragtam, amit Bartalis Béla kőfaragó vágott ki. Kemény kő, tele kvarcszemcsékkel, ahogy mondani szokták: a spicc szikrázott rajta! 2008. augusztus 10-én avattuk-szenteltük. Kézdiszentlélek testvértelepülésére, Alsónyékre faragtam egy Petőfi-oszlopot, rajta a költő portrédomborművével. Az is perkői kőből készült. Most ezen a Szent István-mellszobron dolgozom, másfélszeres nagyításban készül. Eredetileg Csernáton testvértelepülése, Bogyiszló önkormányzata rendelte meg, de később lemondtak róla. Ezért mondtam, hogy nem tudom még, hol és ki fogja elhelyezni. Majd csak akad egy augusztus 20-i alkalom, egy olyan templom, amelynek Szent István a védőszentje, ahol majd méltó helyére kerül. Még nincs kész a szobor. Jön a tavasz, jön a jó idő, akkorra megszületik ez a kőszobrom is. Sajnálom, mert ez nagyon kiváló kőből készült, a moldvai Szaláncfürdőről szereztem: szép és jól formálható, és hálásnak bizonyuló, finom szemcsés kárpáti homokkő.
