Amikor döntened kell

2013. március 28., csütörtök, Család

Életünk során sokszor kerülünk döntéshelyzetbe. Döntéseinket két alapvető tényező határozza meg. Egyrészt annak a társadalmi rendszernek erkölcsi normái, amelyben élünk, másrészt személyiségünk örök­lött és tanult viselkedése (jellemünk), amely többnyire alkalmazkodó (konvencionális), ritkábban ettől eltérő: olyan általános erkölcsi elvek alapján születik döntés, amelyeket az adott társadalmi rendszer nem fogad el.

Azokra a helyzetekre gondoljunk, amikor „becsület”-parancsnak engedelmeskedünk, amelyet személyiségünk, jellemünk igazságosnak tart, de a társadalom konvencionális normarendszerében nem áll „leírva”.
 A mi jelenlegi társadalmunk a polgári–keresztény erkölcs normái szerint alkotta meg törvényeit, ám ez nem volt így harminc-negyven évvel ezelőtt. A kommunizmus erkölcsi (?) normáit már Lenin meghatározta: „A kommunista erkölcs alapja a kommunizmus megszilárdításáért és betetőződéséért vívott harc... a burzsoázia gyűlöletére, osztályszolidaritásra, összefogásra kell nevelni a munkásosztályt.” Tehát erkölcs (?), amely kizárólagosságra és gyűlöletre alapozza sajátos rendszerét...
Egy akkoriban megtörtént esetet írok le. János (fiktív név), ahogy akkoriban nevezték, középkáder, osztályvezető tisztviselő egy üzem­ben. Családos, egy kisfiú apja. A fia azonban olyan – nálunk nem gyógyítható – bénulásos betegséggel született, amelyet valamennyire is helyrehozni Romániában nem volt lehetőség. Az NSZK-ban ötvenszázalékos esélyt adtak a gyógyulásra, ha kiviszik hosszabb kezelésre. Útlevél, s persze pénz is kellett. A milícián azt mondták, csak az államvédelmisek (Securitate) beleegyezésével adhatnak útlevelet az NSZK-ba. Elment tehát János a szeku nagy hatalmú főnökéhez, I. C. ezredeshez. Az ezredes figyelmesen végighallgatta, majd kilátásba helyezte neki és gyermekének az útlevelet, ha... vállalja „a segítséget” szocialista államunk biztonságáért, amelyet külföldi és belföldi ellenségeink szüntelenül fenyegetnek. Ebben az esetben szól a biztosítónak is, hogy ne akadékoskodjanak az anyagi segéllyel. Természetesen a felesége és az öccse családja a garancia, amennyiben megpróbálna kinn maradni, vagy „elfelejtkezni” kötelezvényéről. Tudja – tette hozzá –, nekünk sokat ártanak az NSZK-ba kiszököttek, tudni akarunk róluk is. Kapcsolatba léphetne velük, mivel úgyis hosszabb ideig lesz odakint.
János mereven nézett az ezredesre, majd lehajtotta a fejét. Égett az arca. Tudta, ha vállalja, soha nem szabadul meg tőlük. Feleségét, öccsének családját pedig börtönbe juttatja vagy üldözésnek teszi ki, ha kinn marad. De mi lesz Jancsikával – esett újra kétségbe gyermekéért. Hallgatott... Rendben – szólalt meg végül az ezredes –, magának sürgős... Jöjjön vissza két hét múlva, de ne hamarabb. János felállt, elfogadta a kemény szorítású kezet, és elment.
Eddig – a befejezetlen történet. Én tudom, hogy mi volt a folytatása, de nem árulom el.
János döntött.
Önök hogyan döntöttek volna?

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 507
szavazógép
2013-03-28: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Mentőöv nélkül (Vidéki fúvószenekarok)

Egyre több ünnepséget tartanak vidéken falunapok és évfordulók, akár sátoros ünnepek alakalmával, és valóságos áldás, ha ilyenkor megszólal egy-egy fúvószenekar. Más a hangulat, emelkedettebb érzésünk támad, ha változatosabb az ünnepség. A vidéki ember felette szereti a rezesbandák zenéjét, vannak még most is olyan falvak, ahol a rezesek muzsikálják le a bált.
2013-03-28: Család - :

Lenkei Gábor: Soha nem fogom feladni

Lenkei doktort a legtöbben úgy emlegetik, mint azt az orvost, aki szembeszállt a gyógyszermaffiával. Cenzúrázott egészség című könyve az utóbbi évtized legsikeresebb művei közé sorolható. Egészségcentrumai ma már valamennyi bevásárlóközpontban megtalálhatók, előadásai pedig rendre telt házakat vonzanak.