Lenkei doktort a legtöbben úgy emlegetik, mint azt az orvost, aki szembeszállt a gyógyszermaffiával. Cenzúrázott egészség című könyve az utóbbi évtized legsikeresebb művei közé sorolható. Egészségcentrumai ma már valamennyi bevásárlóközpontban megtalálhatók, előadásai pedig rendre telt házakat vonzanak.
– A Soha nem fogom feladni jelmondat sokkal érvényesebb akkor, amikor rá kell venni az embereket arra, hogy képezzék magukat. Ez nehezebb feladat, mint leleplező könyvet írni?
– Sokkal. Idén újraolvastam a könyvemet, és felfedeztem benne egy idézetet Bertrand Russeltől. Utólag is nagyon örülök, hogy beraktam, de jó lett volna már évekkel ezelőtt is érteni, hogy mit jelent. Így szól: „A tudomány emberének nemcsak az a feladata, hogy megbirkózzék a tudományokkal, amelyeknek az ember a tárgya, hanem – és ez már sokkal nehezebb dolog –, rá is kell vennie a világot, hogy szívlelje meg azt, amit ő felfedezett. Ha ezt a vállalkozást nem koronázza siker, az ember önmagát fogja elpusztítani a félúton megrekedt okosságával.” Összességében tehát az, hogy okos ember vagy, voltaképpen részletkérdés ahhoz képest, hogy sikerül-e megszívleltetnem a leírtakat… Tegyük fel: okos vagyok, és 50 ezer embernek a levele alátámasztja, hogy a módszerem jó. De ha nem sikerül ezt széles körű kultúrává tenni, és csak egy szűk csapat életformája marad, megette az egészet a fene.
– Hol tart a folyamat? Megszívlelik a tőled hallottakat?
– Szerencsére igen, egyre többen.
– Ez misszió is?
– Tulajdonképpen igen.
– Úgy hallottam, az sem volt mindennapi, ahogyan az első könyvedet kiadtad.
– De nem ám! Több könyvkiadóhoz is elmentem, azt mondták, szívesen kiadják a kéziratot, és adnak is érte 200 ezer forintot szerzői honoráriumként. Plusz minden eladott példány után talán 2–3 százalékot. A bátrabbak azt mondták, háromezer példányban kinyomják, mire közöltem, hogy tízezer példány alatt neki se kezdjenek. Amikor azt láttam, hogy senki nem mer belekezdeni, úgy döntöttem, alapítok saját könyvkiadót. A nyomda azonban előre kérte a pénzt, kétmillió forint kellett ahhoz, hogy elinduljak. Hitelt nem adtak, mivel ismeretlen szerző voltam, és igazság szerint nekem sem volt ennyi készpénzem. Az addig elkészült kézirattal felkerestem jól menő vállalkozó barátaimat, akiknek mondtam, hogy itt egy jó könyv, hamarosan megjelenik, és ha most szeretnének vásárolni belőle, akkor a példányszámtól függően különböző mértékű kedvezményt biztosítok. Előre eladtam kétezer darabot, amit kifizettek, abból összejött a nyomdaköltség, és megjelent a könyv. Így lett kiadóm…
– Ha már itt tartunk, mi tud igazán felbosszantani?
– Manapság egyre kevesebb dolog, de a tehetetlenséggel a világból ki lehet kergetni. Az nagyon bosszant. Csak egy példát említek. Az Európai Unióba „becsempésztek” egy szervezetet, amelynek meglátásom szerint egyik titkos feladata, hogy a génmanipulált élelmiszereket becsúsztassa mindenhová. Vagyis elsődleges célja a nagy élelmiszer-ipari multik érdekeit képviselni. Másfelől pedig a gyógyszeripar érdekeit is képviseli, ezért kidolgoztak egy tervezetet arra, hogyan kellene a vitaminok elfogadható mennyiségét korlátozni. Ez nyilvánvaló csalás. Ugyanakkor, ha leteszek egy parlamenti képviselő asztalára egy vaskos, többoldalas kutatási anyagot arról, hogy miért nem érdemes a szervezetbe vihető magnéziumot korlátozni, azt sem tudja, mi történik. Hiszen beleolvas, de nem ért hozzá, ezért arra hallgat, aki súg. Erre mondtam, hogy dühít a tehetetlenség.
A magnéziumos példára visszatérve: kitalálták, hogy a magnézium hasmenést okoz. Mindezt egy 109 főre kiterjedő tanulmányból következtették. Egy 100 fős tanulmány eleve komolytalan a tudományban. Ezzel szembe tudtam állítani egy másik tanulmányt. Ötvenezer emberre kiterjedő, komoly, szisztematikus vizsgálatot, ami kimutatta, hogy az általuk meghatározott magnéziummennyiségnél jóval többet fogyasztó személyek között annyi hasmenés sincs, mint azok között, akik egyáltalán nem esznek magnéziumot. Bebizonyítottam, hogy a másik vizsgálat tudományos csalás. De hiába küldtem el ezt a tanulmányt európai parlamenti képviselőknek, azt mondták, ez ingoványos talaj. Szerintük ez tudomány, amit csak szakemberekre szabad bízni. Át kellene ezt valahogy törni, meg kellene világosodni végre.
SÁNDOR ANDRÁS
Lenkei Gábor május eleji erdélyi körútján Sepsiszentgyörgyön is előadást tart, és bemutatja legújabb, Betegségnek tűnő állapotok című könyvét.
