David Cameron miniszterelnök januárban bejelentette, hogy a brit választók a 2015-ben kezdődő, következő parlamenti ciklus első felében – várhatóan 2017-ben – népszavazáson dönthetnek Nagy-Britannia uniós tagságáról. A tory frakciótagok múlt héten beterjesztett indítványa alapján azonban a referendumot a 2015-ös választások előtt meg kellene tartani. Született egy olyan kezdeményezés is, amelynek célja az EU-népszavazás törvénybe foglalása, annak érdekében, hogy ha a referendumot mégsem tartják meg 2015 előtt, a választások után hatalomra kerülő bármely kormány számára kötelező legyen annak kiírása. Ha az alsóház elnöke elfogadja a beterjesztést, akkor kedden vagy szerdán már szavazhat is róla a ház. A szavazás eredménye nem kötelező erejű, a két kapcsolódó indítvány beterjesztése azonban jelzi, hogy milyen mértékben és ütemben erősödik a kormányra nehezedő nyomás az EU-népszavazás kérdésében.
A brit EU-tagsággal kapcsolatos belpolitikai vita újult erővel lángolt fel azután, hogy a nemrég megtartott részleges angliai és walesi helyhatósági választásokon korábbi eredményeihez képest átütő sikert ért el a legnagyobb brit EU-ellenes politikai erő, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP), amelynek elsődleges célkitűzése Nagy-Britannia kivonulása az Európai Unióból. Komoly hazai és nemzetközi feltűnést keltett az a cikk is, amelyet a héten Lord Nigel Lawson, a kormányzó Konzervatív Párt egyik legtekintélyesebb veterán politikusa, a nemrégiben elhunyt egykori konzervatív miniszterelnök, Margaret Thatcher volt pénzügyminisztere írt a The Timesban, azt szorgalmazva, hogy Nagy-Britannia lépjen ki az EU-ból. Lord Lawson szerint ugyanis az EU „bürokratikus rettenetté” vált, amely jelentős gazdasági költségterheket ró mindegyik tagállamára, és amelytől Nagy-Britanniának ezért el kell szakadnia. Az idős politikus annak a véleményének is hangot adott, hogy Nagy-Britannia távozásának gazdasági előnyei messze meghaladnák a kilépés költségeit. Lord Lawsonhoz csütörtökön csatlakozott egy másik volt pénzügyminiszter, Lord Norman Lamont is, aki szintén azt mondta, hogy Nagy-Britanniának ki kellene lépnie az EU-ból, és az unióhoz fűződő kapcsolatait a kereskedelemre kellene korlátozni. Lord Lamont szerint az EU-tagság gazdasági előnyei óriási mértékben túlbecsültek. Hozzátette: véleménye szerint Nagy-Britannia elboldogulna az unión kívül is, ugyanúgy, mint Svájc.
Közben napvilágot látott egy felmérés is, mely szerint a brit választók relatív többsége egyszerű szabadkereskedelmi megállapodásra szűkítené hazája kapcsolatait az Európai Unióval, vagy ha ez nem lehetséges, akkor inkább azt szeretné, ha Nagy-Britannia kilépne az EU-ból. A vezető konzervatív brit napilap, a The Times megbízásából elvégzett országos közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a britek 42 százaléka szerint a szabadkereskedelmi kapcsolatokon túl nem kellene másra kiterjednie Nagy-Britannia EU-tagságának. Egy olyan népszavazás esetén azonban, amely csak azt a kérdést tenné fel, hogy Nagy-Britannia az unió tagja maradjon-e, vagy kilépjen, a felmérésbe bevontak 46 százaléka válaszolta azt, hogy a távozásra voksolna; 35 százalék a bennmaradásra szavazna.