Kelendő a bodoki tégla

2013. május 16., csütörtök, Faluvilág

Süt a nap, meleg a levegő, tető alatt szépen száradnak a legjobb, préselt, hagyományos cigánytéglák. Sietni kell, mert az egyik katlanból már szedik a pirosra égetett, pengő téglákat, mellette pedig ragadós sárga agyaggal tapasztják, akárcsak nagyszüleink idejében, az új katlant.
 

  • Megbontják a katlant. A szerző felvétele
    Megbontják a katlant. A szerző felvétele

– Ha betüzelünk alá magas gyantatartalmú papolci vagy bardoci cándrával, a mi agyagunkból olyan tégla kerekedik, hogy a legjobb gyárival vetekedik – magyarázza Szakács József, az épí­tő­anyagokat gyártó bodoki vállalat vezetője, akinek 45 évi tapasztalat van tarsolyában. Mindig és mindenkor akad, aki javít vagy épít valamit, s mi érdemként könyveljük el, hogy megmentettük ezt a hagyományos bodo­ki iparágat. A nagy segesvári cserép- és kerámiagyár is innen szerzi be és szál­lítja jelentős távolságra a nyersanyagot. Az agyag, ami ott található, apró mészkődarabkákat tartalmaz, ami nehézséget okoz a feldolgozási technológiában: téglának az is jó, de cserépnek nem.
– Mi, mint szakemberek, a legjobb összetételű agyagként tartjuk számon a bodokit, és nagyon ragaszkodunk felhasználásához. Ezért is vásároltunk területet, ahol saját kitermelésünket is megindítottuk – tájékoztatott Florian Sbîrcea, a segesvári Siceram Rt. igazgatója.
Azt a piac és a szükséglet határozta meg, hogy a bodoki termelőegység az agyagból készülő préselt téglák mellett betonelemeket (lyukas téglákat, választólapokat, sima járdalapokat) is gyárt, szállít és árusít. S mert Segesvár és a bodoki termelőegység gazdasági jellegű kapcsolatokat is fenntart, a bodoki lerakatban megtalálhatóak az itteni agyagból Seges­váron készült, régi típusú, hegyes és hódfarkú, valamint a nagyon keresett klasszikus segesvári gyári cserepek.
A bodoki vállalkozásnál hat munkakönyves alkalmazott dolgozik jelenleg, és a szükséghez igazodva átlagban hét személyt foglalkoztatnak napszámban. Utóbbiak örömmel mondták, nem kell ingázniuk, helyben is megkereshetik a mindennapit. Kezet foghattunk ifj. Szakács Józseffel is, aki folytatja édesapja szakmáját, szereti és jól boldogul az itteni munkafolyamatokban, egyszóval van tartalék, lesz, aki a családból folytatni tudja a bodoki hagyományos építőanyag-készítést.
A tágas udvaron más tevékenység is zajlik. Szakács Levente, Szakács József nagyobbik fia az állattenyésztésben próbálja keresni a megélhetés itthoni forrását. Korszerű istállóban 32 fejőstehenet tart. A tejet modern hűtőtankban tárolja, amíg a brassói Tirom cég kocsija naponta elszállítja. A Szakács család nem vár égi mannára, számukra a legjobb, ha sok munka árán is, de itthon tudnak megélhetést teremteni.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 504
szavazógép
2013-05-16: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Oltszemen részben beindítanák a gyógykezelést

Miként Fodor István, Bodok község polgármestere, a megyei Aquasic Egyesület elnöke elmondta, legfontosabb gondjuk az, hogy Oltszemen beindítsák a kezelőközpontban a mofettát, a meleg vizes fürdőmedencét és a szaunát, amihez egyelőre nem kell jóváhagyás az Altalajkincsek Országos Társaságától és az Országos Ásvány­víz Társaságtól, mint a szénsavas borvízfürdő és az ivókúrás gyógyvíz használatára.
 
2013-05-16: Faluvilág - :

Jégkorszaki ember ­kéznyoma Felsőrákoson

Az eddig megtalált egyik első, ember alkotta kőkorszaki „kisplasztika” lehet a 14 ezer éves, rénszarvasagancsba vésett, stilizált ló, amelyre 1830 és 1840 között Franciaországban bukkantak – olvastuk az újsághírt, mely szerint az agancs a British Museum leltárában szerepel.