Az eddig megtalált egyik első, ember alkotta kőkorszaki „kisplasztika” lehet a 14 ezer éves, rénszarvasagancsba vésett, stilizált ló, amelyre 1830 és 1840 között Franciaországban bukkantak – olvastuk az újsághírt, mely szerint az agancs a British Museum leltárában szerepel.
Hasonló korú agancs Erdővidéken is napvilágra került, csalhatatlan emberi nyomokkal, és jelenleg a baróti székhelyű bányakitermelés székházának őslénygyűjteményében található, amelyet több más tárggyal egyetemben belátható időn belül átvesz Erdővidék Múzeuma.
Az agancsot Román István kotrós találta 1969-ben, kimarkolta a Nádas és a Rika-patak között feltárt, azóta már kimerült külszíni szénfejtésből, a szénréteget fedő agyagos rétegösszlet és az azt borító jégkorszaki kavicsok érintkezési szintjéről. Bocz György adta át e sorok írójának Köpecen, és így került a bányavállalat gyűjteményébe. Nemsokára – ugyancsak az említett helyről – egy lapát alakú aganccsal jelentkezett a figyelmesen dolgozó Bíró Gyula kotrós. Európai jávorszarvas agancsmaradványát találta meg, mely még a XVI. században is élt, s amelynek csodás lapátjait sok múzeum mentette ki a Tisza medréből – írja a jeles magyar őslénybúvár, Kormos Tivadar. Azt már csak a teljesség kedvért mondjuk el, hogy ezen a vidéken már a felső pliocénben is éltek szarvasfélék, egy Metacevocerus cf. pardiensis ősszarvasmaradvány a vargyasi szénrétegből került ki, és a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében található. De élt ezen a tájon az észak-eurázsiai vidékeken honos tarándszarvas is: a rénszarvas nem egy egyedének csontmaradványait találták meg a Vargyas-patak mészkőszurdokának barlangjaiban. A jégkor végén pedig Alsó-Háromszéken az óriásgím volt a szarvasfauna királya. Agancsmaradványai a gidófalvi homokbányákból kerültek napvilágra.
