Húszmillió lejes ráfordítással szabályozzák Kászon-patakát Kézdiszárazpataktól Kézdivásárhelyig. A munkálatok jövő héten kezdődnek és két évig tartanak, a megvalósításhoz szükséges pénz 90 százalékát uniós pályázaton nyerte a megyei vízgazdálkodási hivatal. A tervről június 6-án közvitát szerveznek.
A beruházás közel negyven százalékkal csökkenti az árvízveszélyt a Kászon vízgyűjtő területén, és a hatás az Olt vizén is mérhető lesz (a szakemberek 0,8 százalékkal kisebb árvízveszélyt számoltak ki, de az ország egyik leghosszabb folyójáról van szó). A Hargita megyében eredő Kászon-patak 2010-ben több száz hektárnyi földet öntött el Kézdiszentléleken, jó néhány házat és gazdaságot, egy országutat és Kézdivásárhely derítőállomását is; a hasonló méretű áradások megelőzésére való a mederszabályozás. 2015-ig 16 kilométeren dolgoznak, ebből 12 kilométeren a partokat is megerősítik: néhol beton támaszfalakat építenek, másutt kőburkolatot raknak.
Az Olt vízgyűjtő területéért felelős igazgató, Ion Stoenescu elmondta: az utóbbi tíz évben ez a legnagyobb árvízvédelmi munkálat Háromszéken, és egy olyan patakon, amely hirtelen megduzzadásával nagy károkat tud okozni. Az időjárás miatt szavatosságot nem lehet vállalni, de a szabályozás nagyobb biztonságot ad 23 028 személynek (Kézdivásárhelyről, Szárazpatakról és Szentlélekről), 149 lakásnak, 495 hektár földnek, 25 cégnek, négy intézménynek és Kézdivásárhely derítőállomásának. A Kászon vizén mintegy hatvanan dolgoznak majd, a havi ütemet szigorúan ellenőrzik az uniós hatóságok, ahogy a terv jóváhagyása előtt is a helyszínen győződött meg a kiküldött a valós helyzetről.
Megyeszinten amúgy „viszonylag jól” állunk az árvízvédelemmel, az elmúlt évtizedben 25 millió lejt költöttek gáterősítésre az Olton, 15 milliót Barót patakának a szabályozására (18 kilométer hosszon), 13,6 milliót pedig különböző parterősítési és medertisztítási munkákra. Jelenleg is négy felső-háromszéki patakon dolgoznak, és több terv előkészületben. Van, amit a megyei vízgazdálkodási igazgatóság saját költségvetéséből végez, de olyan is, amely a központi források megnyitására vár. A legfontosabb közülük a Feketeügy, amelynek vízvédelmi rendszere közel negyvenéves, és sürgős tatarozásra szorul. A gond orvoslásához a tervek elkészültek, már csak a pénz hiányzik – akárcsak a Bodza völgyében, ahol egy-másfél évtizede porosodnak a kivitelezési iratcsomók. Háromszék árvízvédelmi térképe azonban közel áll a befejezéshez, ennek alapján a következő két évben minden településre saját térképet és akciótervet kell kidolgozniuk az önkormányzatoknak, hogy baj esetén gyorsan lépni tudjanak az emberi életek és anyagi javak megmentése érdekében.
