A jószágon kívül palántákat (az Orbán-napi vásárt palántavásárként is emlegetik), szalmakalapot, szitát, ostort, használt motoros fűrészt is vehetett az érdeklődő. De legjobban a miccses keresett. Ha köttetett vásár, ha nem, az ismerősök, egymásra licitelő bellérek, tanakodó gazdák tucatszámra fogyasztották a csórékolbászt, utána öblögettek szorgosan.
Az árakról tényszerűen írni nem lehet. Amit a vásárosok az érdeklődőnek mondtak, az messze túlszárnyalta a valós árat, amit érdemes is megadni a jószágért, és amire az alku során leereszkedtek az eladók. Az élelmesebb bellérek már a vásárbejáratnál lesték az állatokkal érkező gazdákat. Sokukat helyben – mielőtt szétnézhettek volna a vásárban – meggyőztek, kifizették a portékát, és tíz perc múlva a vásártérben ötvenszázalékos vagy még nagyobb haszonkulccsal megtoldott áron kínálták a jószágot.
Sok gazda tapasztalatcserére jött a vásárba. Most az ideje a tavaszi vetésekről, a legelő füvének gyarapodásáról beszélni. Ősszel, a Róza-napi vásáron pedig a termést veszik számba a gazdák. Mások a lovak próbáját nézni jöttek. Az eladósorba került, szerencsétlen igavonóknak a lekötött kerekű szekér után akasztott sziklatömbbel kellett megbirkózniuk. Üvöltve, ostorozva, bottal verve próbálták a nehéz teher megmozdítására bírni a négylábúakat. Ha a próba meghaladta erejüket, újabb verés következett.
Uzonban évente öt hagyományos vásár van: Orbán-, Anna-, Róza-, Mik­lós- és József-napon – tudtuk meg Ábrahám Csaba alpolgármestertől. A vásárok mostani helye a falun kívülre esik. Korábban bekerítették, mára csak részekben van meg a kerítés. Nincs szem előtt, nem lehet ott megteremteni a vásárokhoz szükséges infrastruktúrát. Úgy néz ki, a községháza peres úton megkapja a volt útjavító vállalat telephelyét (közismerten Deruba). Itt kívánják kialakítani az új uzoni vásárteret civilizált körülmények között, illemhellyel, folyó vízzel. Ha minden sikerül, az Anna-napi vásárt már itt tartanák meg – mondta az alpolgármester.