A tanügyminisztérium nyolchavi bérletpénz visszatérítésével tartozott az ország diákjainak. A Torjáról aláírásgyűjtés formájában indult tiltakozás annyira kinőtte magát, hogy rá egy hétre a diákok japánsztrájkba kezdtek, majd utcára vonultak, s ezt követően kaptunk ígéretet, hogy visszakapjuk az ingázási pénzt, vagyis előbb csak huszonkét százalékát. Ezt az ígéretet a minisztérium betartotta, és az iskolák számláira átutalta az összeget. Fontos, hogy az egész sztrájk Háromszékről indult, és több megyére átterjedt. Hargita megyében a csíkszentmihályi és a csíkszeredai EMI kezdeményezte az aláírásgyűjtést, így ők is beszálltak az akcióba, hozzájárulva ahhoz, hogy célt érjünk.
A csíkszentmihályi EMI vezetőjeként feladatom, hogy csapatomnak a sok munka mellett megfelelő szórakozási, illetve ismerkedési lehetőségeket biztosítsak világnézet-tágítási kísérlet céljából. Azt határoztam el, hogy csapatépítési hónapot tartunk májusban. Felvettem a kapcsolatot Solyom Tamással, a brassói EMSZ elnökével, és egyeztettünk egy közös hétvégét, amelyen ismerkedhetnek a szórványban élő magyar ifjak a tőlük száz kilométerre élő magyarokkal. A hétvégét csodálatos hangulat, városnézés, közös buli, karaokeest, ismerkedés tette mindannyiunk számára feledhetetlenné.
Számomra kellemes meglepetés volt, és kellemesen csalódtam abban, hogy a brassói magyarok mennyire összetartanak, nagyon szoros a kapcsolat köztük, és nincs széthúzás senki részéről. Igazából szerintem ez a kisebbségi lét velejárója is, mert ők, ugyebár, kisebbségben vannak hozzánk, Hargita megyeiekhez viszonyítva. Szórványban kevesebb magyar él, és talán az teszi erősebbé a csapatot, hogy érzik: kisebbségben vannak, ezért össze kell tartaniuk, ellenkező esetben elvesznek. Sajnos, tapasztalataim szerint Hargita megyében a magyarok nem tartanak annyira össze, mint ott, ahol kisebbségben élnek. Hargita megyében ugyebár sokkal több magyar él, és ott különböző klikkek alakulnak ki. Sajnos, az emberi mentalitáson nagyon érződik pár kilométer távolságról is az, amit én csak úgy nevezek, hogy kulturális különbség. Ez a különbség érzékelhető a fiatalság és az idősek körében egyaránt. A kultúrát a kispolgári mentalitás annyira elnyomja némely megyékben, hogy nem lehet kibontakozni. Miért akar a csíkszeredai sepsiszentgyörgyi lenni? Talán azért, mert Csíkszeredában nincsen olyan művelődési és ifjúsági élet, mint Sepsiszentgyörgyön. Véleményem szerint a kultúra hiánya az egyik legnagyobb előidézője a kispolgári mentalitásnak, mert aki nem jár színházba, koncertekre, vagy nem tágítja világnézetét, az egész életében házában, szobájában, ágyában fog ülni, és nem ér el semmit az életben.
Végezetül ezért csak annyit mondok, merjünk álmodni, szabadok lenni, és ne hagyjuk, hogy napjaink mentalitása eluralkodjék rajtunk.
Szakáli Zalán,
Plugor Sándor Művészeti Líceum
.jpg)
