Minden előtérbe kerül ezzel szemben, mégis, a tenni akarással, a lelkesedéssel, ahogy minden este összedugják a fejüket, a kitartással, amellyel az akadályokat leküzdik, példát tudnak mutatni a világnak. Apró lépések ezek, de mindegyik közelebb vezet a célhoz. De mi is a cél? Talán az, hogy emberségre tanítsuk egymást, hogy érdekeljen társaink sorsa, hogy vállaljuk a közös múltat, és cselekedjünk a jövőért, kis lépésekkel, de mindig előrenézve, mindig magyarul.
Alig több mint három hónapja alakult meg az Eresztevényi EMI, de máris sok a változás. Az addig szunnyadó falu ijesztő csendjét fel-feltöri a fiatalok nevetése, a templomot betöltik a kedves versek, énekek, kék trikós emberkék tisztítgatják a falut, virágokat ültetnek, gyertyákkal világítják be az éjszakát. Fáradságot nem ismerve, időjárással nem törődve próbálnak tenni – és ez még csak a kezdet, hisz van még ezernyi megvalósításra váró ötlet.
Döntse el mindenki maga, értékelendő-e, ha egy tizenéves – ahelyett, hogy káros szenvedélyekre költi – összekuporgatja költőpénzét, és meszet vásárol. Ahelyett, hogy szombat reggel aludna, már kilenckor meszelővel a kezében felkerekedik, hogy szebbé tegye azt a helyet, ahol az estéket eltölti majd. Esténként pedig próbákra jár, mondókát tanul azzal a céllal, hogy bált szervezhessen, felvonuljon, és majd a bevételből lehetősége legyen egy pingpongasztalt vásárolni. Esténként labdajátékokat játszik, malmozik, táncot, éneket tanul ahelyett, hogy a füstös kocsmák népességét növelné. Nem szabad engedni, hogy ezeknek a fiataloknak a szívében a lelkesedést keserűség váltsa fel, csak egy jó szó, egy biztatás kell. Nehéz egy „ismeretlen helyről’’ kitörni, de nem lehetetlen, ahogy a mottónk is mondja: Együtt minden sikerül!
Bács-Benke Erika Eszter