Óvodások, iskolások vakációra készülődnek, változik, fordul az életük, a mindennapi tanulást felváltja a jókedv, fürdőzés, kirándulás és más kellemes időtöltés. Az égiekben is változás történik: ekkor hág az égbolt legmagasabb pontjára a nap, ettől kezdve rövidülnek a nappalok, de ugyancsak ekkor kezdődnek az igazi nyári nagy melegek is. Talán éppen ehhez igazodva választottuk pihenésünk fő idejének ezt az évszakot.
Az ember a különlegeset, az érdekeset keresi mindenben, így a nyári napfordulóhoz is számos hiedelem, babona, szokás kapcsolódik. Bod Péter, akiről megyei könyvtárunkat elnevezték, híres tudós volt, az ő feljegyzéseiben olvasható, hogy június 21-én a gyermekek szemetet, csontot szedtek össze, azt megégették, hogy nagy füst kerekedjék, mert a régiektől hallották, Szent János napja táján szoktak elszaporodni a kígyók, s azokat csak tűzzel-füsttel lehet elűzni. A pogány időkben is ekkor raktak nagy tüzeket, aztán átugráltak, átszökdöstek rajtuk, mert azt gondolták, a lángokban minden szomorúságuk elég. Amikor pedig üszkösödni kezdtek az égő fadarabok, kivették a tűzből, s elindultak a határt kerülni, hogy áldott legyen a termés.
Sárkányűzésre is jó volt hajdanában-danában a nyárközépi füstölés. A középkorban, sok száz évvel ezelőtt azt hitték, a meleg elől menekülve a sárkányok a kutak, a források körül röpködnek, s közben mérgüket azok vizébe hullatják, de a büdös füst elkergeti őket. Ezért hát június 21–22. táján nagy tüzekkel riogatták a sárkányokat az emberek.
Szent János éjszakáján énekeltek, ettek-ittak, mulatoztak is. Ezt a szokást pedig nem is kellene feledni, így hát azt kívánjuk nektek, örvendezzetek, énekeljetek és játszadozzatok kedvetekre az egész nagyvakációban! (f. e.)
