Életének 69. évében elhunyt Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Debreceni Egyetem professor emeritusát hosszan tartó súlyos betegség után érte a halál.
Görömbei András kutatói, tanári, szervezői tevékenységével a magyarságtudomány egyik összefogó egyénisége volt – méltatta a vasárnap elhunyt Kossuth-díjas irodalomtörténészt Nagy Gábor, a Hitel folyóirat szerkesztője. Felidézte, hogy Görömbei András 1992-ben került a Hitelhez, amikor a folyóirat irodalmi-társadalomtudományi havilappá alakult át. Főszerkesztő-helyettesi posztját egészen a legutóbbi időkig ellátta, majd betegsége miatt főmunkatársként segítette a Hitel működését.
Görömbei András kutatóként, tanárként is a Kossuth Lajos Tudományegyetemen dolgozott, ahol egy ideig rektorhelyettesi pozíciót is vállalt, közben éveken át Helsinkiben és Bécsben vendégtanárként működött. Már első könyve olyan témát érintett, amely akkoriban tabunak számított: Sinka István életművéről írt kismonográfiát. Még inkább tiltott téma volt másik kutatási területe, a határon túli magyar irodalom. Görömbei András ennek összefogója volt, ő írta az első monográfiát a csehszlovákiai magyar irodalomról, majd Berta Zoltánnal közösen a romániai magyar irodalomról, később pedig többek között Sütő Andrásról. Magyarországi szerzőkkel is foglalkozott: Nagy Gáspárról, Csoóri Sándorról készített monográfiát, nagydoktori értekezését pedig Nagy László költészetéről írta. Munkásságának jelentős részét tette ki tudományszervezői, illetve tanári tevékenysége
Görömbei András számos elismerést, köztük 1987-ben József Attila-díjat, 2000-ben Kossuth-díjat kapott a 20. századi magyar irodalom teljességre törekvő, a nemzeti hagyományokra építő elemzéseiért és példaértékű oktatómunkájáért. 2005-ben az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány életműdíjával tüntették ki. 2013-ban Magyar Örökség Díjat kapott.
