Ha valakinek kételyei lettek volna, hogy igazi értékeket hordozó, valódi költészet-e a slam poetry, az hétfő este a Tein Teaházban meggyőződhetett: ha valóban tehetséges művelői mutatják be alkotásaikat, az több egyszerű szórakoztatásnál, túllép a polgárpukkasztáson, a nyomdafestéket alig tűrő szavak nem öncélúak, komoly mondanivalót, életérzést, üzenetet közvetítenek. Három fiatal magyarországi költő: Simon Márton, Pion István és Csider István Zoltán mutatkozott be a sepsiszentgyörgyi közönségnek.
Ritkán gyűlnek be ennyien irodalmi estre, a Tein szinte kicsinek bizonyult, s az átlagéletkor alig haladta meg a 20–25 évet. Divat lett a slam poetry immár tájainkon is, és ezúttal a „nagyágyúi”, magyarországi meghonosítói közül néhányan hozták el ízelítőjüket. Nem övezte hosszas bemutatás a több mint egy órás fellépést, a versek beszéltek, voltak slamek és kötetben megjelent, „komoly költemények” (ezekért szinte elnézést kértek az első sorban ülő leányoktól), volt forma, tartalom, ritmus, rím és előadás. Hisz ez utóbbi eme új költészetnek elengedhetetlen tartozéka. S a három ifjú mesterien játszott a szavakkal, meggyőzte még azokat a nagyon fiatalokat is, akik számára nem sokat mondott egy-egy író, költő vagy politikus neve, s tapsoltak, bekiabáltak annak dacára, hogy akadtak, akik nem értettek minden árnyalatot, utalást.
Lehet elmélkedni arról, hogy jó vagy sem ez az Amerikából „lopott”, rapből kinőtt költészet, de tény: olyanokat is megszólít, akik soha nem vennének verseskönyvet kezükbe, s kedvelhetik azok is, akik hívei a míves lírának. Ha száznál is több fiatal egy vakációs hétfő este egy ilyen találkozót választ a tekergés, kocsmázás helyett, abból baj nem lehet, főképp akkor nem, ha ilyen színvonalú, értékű produkció részesei. S talán holnap nemcsak a slammerekre, de az általuk „megverselt” József Attilára, Pilinszkyre, Weöresre is kíváncsiak lesznek.
